|
Hol a virány, amelyet gondolok?
Hol a leány, kiért e szív dobog?
Virány, szent halmain hogy nyugodjam én;
Leány, hogy lángba szálljak kebelén.
Tovább, tovább! Ím hervadt a virány,
S fojtó keservben olvad a leány;
Virány a lyánynak búján hervadoz,
Leányra bút, ah, hűtlen kedves hoz.
Leány, leány, még lángot nem cserél
Ki egy más ölében szép órákat él;
S ha bánatodtól hervad a határ,
A víg szerelmes tőled majd mit vár?
Szerelmet a leánytól várj, ha sír,
Ki könnyben olvad, lángzó szívet bír,
S ha kedves hűven rámosolygva jő,
Mint nyári nap, vígságra támad ő.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kései sirató
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem...
» Csitri-asszonynak, akit mostanában szerettem
Halszemű, komisz fajankó-népség
addig rázta...
» Megcsaltalak...
Megcsaltalak. Fáj szívedben a kés?
Fáj ajkadon...
» Szerelmem
Lány, velem ne játsszál, hogyha hízelegni
Látsz,...
» Hiven sohase szerettem
sókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase...
» Vadonban
Éj leng alá a mély vadonra,
S az út majd jobb...
» Ámbár égek
Ámbár égek,
Hozzád leborúltam,
Magam'...
» Szerelem, nyomorúság
Keress valamit.
Én is keresek
egy nekem...
» Vádlón ne kutass a szivemben
Vádlón ne kutass a szivemben,
megvetlek örökre,...
|
