|
Hol a virány, amelyet gondolok?
Hol a leány, kiért e szív dobog?
Virány, szent halmain hogy nyugodjam én;
Leány, hogy lángba szálljak kebelén.
Tovább, tovább! Ím hervadt a virány,
S fojtó keservben olvad a leány;
Virány a lyánynak búján hervadoz,
Leányra bút, ah, hűtlen kedves hoz.
Leány, leány, még lángot nem cserél
Ki egy más ölében szép órákat él;
S ha bánatodtól hervad a határ,
A víg szerelmes tőled majd mit vár?
Szerelmet a leánytól várj, ha sír,
Ki könnyben olvad, lángzó szívet bír,
S ha kedves hűven rámosolygva jő,
Mint nyári nap, vígságra támad ő.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmem
Lány, velem ne játsszál, hogyha hízelegni
Látsz,...
» Nem tudok oroszul
Visszajöttem a Tátrából félig-meddig holtan,
Enn...
» Naptól virit...
Naptól virít, naptól hervad a rózsa...
Hogy...
» Vadonban
Éj leng alá a mély vadonra,
S az út majd jobb...
» Népdal
Piros rózsát szakasztottam,
Szép szeretőt...
» A levél
Ahogy először jöttél velem
új völgybe, s szemed...
» Nem átkozom ibolyakék szemedet
Nem átkozom ibolyakék szemedet,
Pedig, pedig...
» Várnod egy jelre...
Várnod egy jelre, várnod egy szóra;
Egyszer egy...
» A violához
Hervadj, hervadj száradon,
Mit nevetsz...
|
