|
Húzzad, húzzad keservesen,
Ne erősen, csak csendesen;
Az eleje legyen epe,
Csöndes álom a közepe.
Csak a vége riadjon fel,
Hogy a lelkem támadjon fel;
Búbánatom messze szálljon
S ablaka előtt megálljon.
Kopogtassa fel álmából,
Költse fel puha ágyából,
Titkon lopódzzék szivébe
S mint ő engem, úgy gyötörje.
Húzzad, húzzad keservesen,
Ne erősen, csak csendesen...
Hollót küldtem, nem galambot,
Nem nyitnak annak ablakot!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hol a virány...
Hol a virány, amelyet gondolok?
Hol a leány,...
» Ámbár égek
Ámbár égek,
Hozzád leborúltam,
Magam'...
» Nem tudok oroszul
Visszajöttem a Tátrából félig-meddig holtan,
Enn...
» Kérdés kék szemekhöz
Édes kislyányom, nyisd ki a szemed,
Tágas,...
» Csitri-asszonynak, akit mostanában szerettem
Halszemű, komisz fajankó-népség
addig rázta...
» Hiven sohase szerettem
sókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase...
» Szerelem, nyomorúság
Keress valamit.
Én is keresek
egy nekem...
» A levél
Ahogy először jöttél velem
új völgybe, s szemed...
» Ne gyónj nekem, minek gyónnál!...
Ne gyónj nekem, minek gyónnál!
Álnokabb vagy a...
|
