|
Lány, velem ne játsszál, hogyha hízelegni
Látsz, mint lanyha szellőt! - a szellő csevegni
Rózsák közt szokott csak, rózsa a szerelmed.
Hogyha megcsalsz, a szél vad viharrá éled,
S rettegj, rettegj szörnyű bosszujától!
Lány, velem ne játsszál, hogyha tünde kedvvel
Fényleni, ragyogni látsz - óh tudd, a tenger
Holdfénynél ragyog csak, holdfény a szerelmed.
Hogyha megcsalsz, éj lesz, mélye az enyészet.
S rettegj, rettegj szörnyű bosszujától!
Lány, velem ne játsszál, látván álmodozva!
Ezt az álmot rám csak tündérének hozta,
És e tündérének, lányka, a szerelmed,
Hogyha megcsalsz - majd a vad oroszlán ébred,
S rettegj, rettegj szörnyű bosszujától!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vádlón ne kutass a szivemben
Vádlón ne kutass a szivemben,
megvetlek örökre,...
» Csitri-asszonynak, akit mostanában szerettem
Halszemű, komisz fajankó-népség
addig rázta...
» Ámbár égek
Ámbár égek,
Hozzád leborúltam,
Magam'...
» Naptól virit...
Naptól virít, naptól hervad a rózsa...
Hogy...
» Leányok
Teljes egész életemben
Nem gyűlöltem, csak...
» Kései sirató
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem...
» Hiven sohase szerettem
sókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase...
» Hol a virány...
Hol a virány, amelyet gondolok?
Hol a leány,...
|
