|
Hogy ifju tested átsüt a halálon,
másfélezer magányos éjszakámon,
hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek,
hogy árvaságom ablakát beverted,
hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak,
hogy a temetők rám ujjal mutatnak,
hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség,
nincs más erény már, csak az ifju szépség,
hogy gyüretlen hasad, tündöklő térded
napkeltét lesik a didergő éjek,
hogy nyitott szemmel alszom, mint a holtak,
mert arcod fénye nem szünik fölöttem,
s kiver a boldogság, mint a verejték -
oly gyönyörű! oly elviselhetetlen!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A pásztorlány
A pásztorlány szebb volt a csillagoknál,
láttam...
» Kis szerelmeim
Nyers-zöld égre könnyes nyirok hull,
párlat...
» Trapéz és korlát
Sötéten hátat forditasz,
kisikló homlokodra
a...
» A szeplő
Mint egy megért boróka,
Mely tiszta hóra...
» Édes rabság
Ti, Páphuson nyitott, kacér
Tekintetű...
» A szerelem tilalma
Minden érez gerjedelmet,
S én kerűljem a...
|
