|
Kora-tavaszi éjszaka.
Alszol - a takarón kezed,
álmodban csillagok fagyott
rügyeit melengeted.
A ház előtti fán, az ágak
közein: sisakréseken
keresztül bámul ránk a hold -
Isten néz farkasszemet velem?
Gyönyörű oltalmam, a holdfény
dárdája téged nem sebez meg,
mellbimbóid hegyekre épült
végvárai a szerelemnek.
Elalszom én is, rettegésemet
lágy szuszogásod szertefújja...
S nyelved és nyelvem lángjai
holnap összelobbannak újra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tenger
Egymás alatt s egymás felett
s egymásba nyílva...
» Tizennégy sor
Hogy ifju tested átsüt a halálon,
másfélezer...
» A szeplő
Mint egy megért boróka,
Mely tiszta hóra...
» Daloló leányok
Dalolva jöttek, vigan, könnyeden
Édes arcuk...
» Intérieur
Egy rablány váltja itt, a szeme hosszú...
» Mint még sohasem
Szeretnélek kibontani
a hús ruhájából...
» A szerelem tilalma
Minden érez gerjedelmet,
S én kerűljem a...
|
