|
Karját markoltam én, nem bírt velem,
kezemet hirtelen
megmarta hát:
Azt hitte, fáj, ha megharap? de nem,
kéj volt nekem,
az angyalát!
Oly enyhe, kellemes volt, élvezet,
nem fájdalom. S ha mégis fáj, csak az talán,
hogy íme már
nyoma veszett.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tenger
Egymás alatt s egymás felett
s egymásba nyílva...
» Mint még sohasem
Szeretnélek kibontani
a hús ruhájából...
» Intérieur
Egy rablány váltja itt, a szeme hosszú...
» Kezek beszéde
A kezünk titkos beszédét érted-e?
Hogy vallanak...
» A pásztorlány
A pásztorlány szebb volt a csillagoknál,
láttam...
|
