|
Egy rablány váltja itt, a szeme hosszú láncsor,
virágaim vizét, a tükrön képe táncol,
titoktelt ágyamat bontják szűz ujjai;
így kerül e falak közé egy nő, aki
ábrándjaim között bolyongva erre-arra
jár-kel szemem előtt, magányuk nem zavarva,
miként a nap elé tett áttetsző üveg,
s a tiszta értelem fényét nem törve meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tenger
Egymás alatt s egymás felett
s egymásba nyílva...
» Kis szerelmeim
Nyers-zöld égre könnyes nyirok hull,
párlat...
» A szeplő
Mint egy megért boróka,
Mely tiszta hóra...
|
