|
Aranyom, én kies parti termőfád
Akartam volna lenni.
Zengő tavaszu, őszi mámoru,
Sok virágos, bűbáj-gyümölcs-hozó
S nem lehettem, látod, semmi:
Vén tarkómon a kétség megfogott
S az életem is sietős lett.
Valamikor csupán Tetőled
Akartam volna mindent
S most mindenkitől a semmit
Olyan bolondul akarom,
Minthogyha megint fiatalon
Indulnék a Zavarba,
Mely Életnek neveztetik
S melynek beléndek-magvaiból
Ropogtató, friss fogakkal
Annyit ettem.
Nem szerettem
Soha Náladnál senkit busongóbban,
Vágyóbban és ismerőbben,
Tenger-rosszban és csermelynyi jóban,
Ahogy vagy és aki vagy.
De, nézd, a napom olyan kevés,
Elérni olyan lehetetlen
S csapongni és tévedni százfelé
Olyan gyönyörűség,
Olyan vitézség, olyan hős-tett.
Arany, ne hidd, hogy bucsuzom Tőled,
Csupán magamtól bucsuzom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A lelkem fáj...
A lelkem fáj... Isten ne adja,
Hogy most belém...
» Mindig velem
Én emlékszem, már játszottunk együtt mi
Nagyon...
» Kétség
Te ezt mondod: "Egész nap
reád gondoltam...
» Ámbár égek
Ámbár égek,
Hozzád leborúltam,
Magam'...
» Nők
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a...
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
» Öreg legény szerelme
Tizennyolc évednek csodáját,
Aranyos, szép...
» Szerelmetes ének Lindának
Neve nagyon pogány s kicsit hivalkodó,
De mivel...
» Hideg ajkak
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Magányosság
Égi csendesség fedező homálya
Leng reád, ó...
» Utolsó dal Ginához
Ha eljövend a búcsuóra,
Ha majd e szív végsőt...
|
