|
Aranyom, én kies parti termőfád
Akartam volna lenni.
Zengő tavaszu, őszi mámoru,
Sok virágos, bűbáj-gyümölcs-hozó
S nem lehettem, látod, semmi:
Vén tarkómon a kétség megfogott
S az életem is sietős lett.
Valamikor csupán Tetőled
Akartam volna mindent
S most mindenkitől a semmit
Olyan bolondul akarom,
Minthogyha megint fiatalon
Indulnék a Zavarba,
Mely Életnek neveztetik
S melynek beléndek-magvaiból
Ropogtató, friss fogakkal
Annyit ettem.
Nem szerettem
Soha Náladnál senkit busongóbban,
Vágyóbban és ismerőbben,
Tenger-rosszban és csermelynyi jóban,
Ahogy vagy és aki vagy.
De, nézd, a napom olyan kevés,
Elérni olyan lehetetlen
S csapongni és tévedni százfelé
Olyan gyönyörűség,
Olyan vitézség, olyan hős-tett.
Arany, ne hidd, hogy bucsuzom Tőled,
Csupán magamtól bucsuzom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A lelkem fáj...
A lelkem fáj... Isten ne adja,
Hogy most belém...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
» Vágy
Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» Megjöttél
Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» Ifjú szerelem
Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Nyárvég
Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már...
» Szerettelek
Úgy szerettelek, ahogy nem akarok, és nem is...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
|
