Én emlékszem, már játszottunk együtt mi
Nagyon régen és nagyon messze, messze.
Nem Anna voltál, nem is volt neved még
És akkor is a végén szomorúan
Elváltam tőled és e földre jöttem.
És gondolom, fogok még játszani
Aranyhajaddal, bársony vállaiddal,
De akkor is, a végtelen ködén át
Egy régi válás rémlik majd felém még,
Egy régi név, egy régi szomorúság.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csupán magamtól bucsuzom Aranyom, én kies parti termőfád
Akartam volna...
» A lelkem fáj... A lelkem fáj... Isten ne adja,
Hogy most belém...
» Szomorúfűz ága Szomorúfűz ága
Hajlik a virágra,
Fáj a szivem...
» Szép a' leány Szép a' leány, midőn szemén
Szerelmi tűz...
» A szerelem éjszakája Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
|