|
Én emlékszem, már játszottunk együtt mi
Nagyon régen és nagyon messze, messze.
Nem Anna voltál, nem is volt neved még
És akkor is a végén szomorúan
Elváltam tőled és e földre jöttem.
És gondolom, fogok még játszani
Aranyhajaddal, bársony vállaiddal,
De akkor is, a végtelen ködén át
Egy régi válás rémlik majd felém még,
Egy régi név, egy régi szomorúság.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A lelkem fáj...
A lelkem fáj... Isten ne adja,
Hogy most belém...
» Csupán magamtól bucsuzom
Aranyom, én kies parti termőfád
Akartam volna...
» Mintha..
a tested lennék úgy érezz
mintha egy válasz...
» Harum dierum carmina
Kis cigaretta fátyla,
fátylas selyemködü...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
|
