Te ezt mondod: "Egész nap
reád gondoltam epekedve".
De mégse rám gondolsz ezért, csak
a szerelemre.
Ezt mondtad: "Képed keresem,
ha ágyba fekszem, kedvesem,
nyitott szemem sír nedvesen
és fájva".
De te nem ismered a kínt,
lelked gyönyörbe ring.
Inkább gondolsz a csókra, mint
a szájra.
Egyáltalán nem küszködöl.
Tudod, miénk már a gyönyör...
De a szerelem óriásibb.
Mondd, így szeretnél, mondd nekem,
ha nem én lennék én, hanem
egy másik?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tavaszi emlék Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
» Ismeretlen Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik...
» Az emberek csodálják Az emberek csodálják
A tenger mély vizét:
"Ah!...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!... Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Valódi élvezet S ha ád az ég egy édes órát,
S beszélhetünk...
» Fényévek káprázata Csillagvizsgáló toronyból a holdat
nézem s elém...
» Jaj de búsan harangoznak... Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Sirva vigadónak Kit siratsz kenyeres? Kacagós a nóta.
Virrasztas...
» Százszorszépek Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérk...
» Én bús ibolya-vetésem Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
|