Lee Annácska

Sok-sok hosszú esztendeje már
Tengerpart bús mezején
Élt egy kis lány – ismerhetitek
Lee Annácska nevén
S csak azzal a gondolattal élt,
Hogy szeret s szeretem én.


Gyermek volt s gyermek voltam én
Lee Annácska meg én.
De szerelmünk több volt mint szerelem
Tengerpart bús mezején -
Irigyeltek még az angyalok is
Fenn a felhõk tetején.

S ez lett oka, hogy, sok éve már,
Tengerpart bús mezején
Felhõk közül jött egy csunya szél
S meghült Annácska, szegény;
S elvitték úri rokonai
S egyedül maradtam én:
Koporsóba csukták el õt
Tengerpart bús mezején.

Irigyeltek az égi angyalok,
Hogy boldogabb õ meg én,
Az lett oka (mind jól tudjuk ezt
Tengerpart bús mezején),
Hogy jött felhõbõl éjjel a szél
S meghült s meghalt szegény.

De szerelmünk több volt, mint soké,
Ki nagyobb, mint õ meg én,
Okosabb, mint õ meg én
S sem az angyalok a felhõk felett,
Sem az ördögök tenger fenekén
Nem tehetik, hogy szívtõl a szív,
Elváljunk, õ meg én.

Mert ha kel a hold, nekem álmokat hord,
Annácska küldi felém;
S csillag ha ragyog, már véle vagyok.
Annácska szemét lesem én;
S igy az éj idején veled éldelek én,
Jegyesem, szívem élete, szép kicsikém,
Melletted a sír fenekén,
Tengerpart bús mezején.