|
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak táncoló csapatja.
Ma nincs enyészet, mélabú, halál,
Ma zászlaját a mámor fölragadja
S a szív, vert életem haló patakja
Ma megdagad száz zsongó látomással
S a szerelem mély tengerébe áthal.
Ma újra koszorút fon az öröm
És nászi fáklyát lenget a dicsőség,
S a jövendőség kapuját töröm
S látom magam, győzelmek ifjú hősét
És vár a nagy, a holdasan zengő rét,
Hogy sírva a gyönyörtől ráfeküdjem
Alélva boldog nyáréji derűben.
Ó szerelemnek holdja, szűz arany,
Ó fiatalság éje, végtelenség!
Hiába sírok s áltatom magam,
A nyár és vágy elvesztek már nekem rég
S orgonahangján a sok büszke emlék
Ott zsong a távol, mély látóhatáron,
Hol a sötétbe húnyt szép ifjúságom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Őzike
Volt énnekem egykor egy őzikém,
Legelve...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Sóhajtás és vallástétel
Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
|
