|
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak táncoló csapatja.
Ma nincs enyészet, mélabú, halál,
Ma zászlaját a mámor fölragadja
S a szív, vert életem haló patakja
Ma megdagad száz zsongó látomással
S a szerelem mély tengerébe áthal.
Ma újra koszorút fon az öröm
És nászi fáklyát lenget a dicsőség,
S a jövendőség kapuját töröm
S látom magam, győzelmek ifjú hősét
És vár a nagy, a holdasan zengő rét,
Hogy sírva a gyönyörtől ráfeküdjem
Alélva boldog nyáréji derűben.
Ó szerelemnek holdja, szűz arany,
Ó fiatalság éje, végtelenség!
Hiába sírok s áltatom magam,
A nyár és vágy elvesztek már nekem rég
S orgonahangján a sok büszke emlék
Ott zsong a távol, mély látóhatáron,
Hol a sötétbe húnyt szép ifjúságom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
|
