|
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak táncoló csapatja.
Ma nincs enyészet, mélabú, halál,
Ma zászlaját a mámor fölragadja
S a szív, vert életem haló patakja
Ma megdagad száz zsongó látomással
S a szerelem mély tengerébe áthal.
Ma újra koszorút fon az öröm
És nászi fáklyát lenget a dicsőség,
S a jövendőség kapuját töröm
S látom magam, győzelmek ifjú hősét
És vár a nagy, a holdasan zengő rét,
Hogy sírva a gyönyörtől ráfeküdjem
Alélva boldog nyáréji derűben.
Ó szerelemnek holdja, szűz arany,
Ó fiatalság éje, végtelenség!
Hiába sírok s áltatom magam,
A nyár és vágy elvesztek már nekem rég
S orgonahangján a sok büszke emlék
Ott zsong a távol, mély látóhatáron,
Hol a sötétbe húnyt szép ifjúságom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Szép lány panasza
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
|
