Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak táncoló csapatja.
Ma nincs enyészet, mélabú, halál,
Ma zászlaját a mámor fölragadja
S a szív, vert életem haló patakja
Ma megdagad száz zsongó látomással
S a szerelem mély tengerébe áthal.
Ma újra koszorút fon az öröm
És nászi fáklyát lenget a dicsőség,
S a jövendőség kapuját töröm
S látom magam, győzelmek ifjú hősét
És vár a nagy, a holdasan zengő rét,
Hogy sírva a gyönyörtől ráfeküdjem
Alélva boldog nyáréji derűben.
Ó szerelemnek holdja, szűz arany,
Ó fiatalság éje, végtelenség!
Hiába sírok s áltatom magam,
A nyár és vágy elvesztek már nekem rég
S orgonahangján a sok büszke emlék
Ott zsong a távol, mély látóhatáron,
Hol a sötétbe húnyt szép ifjúságom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halál tavasszal Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva...
» Azóta várlak Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Oly meghatott... Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
» Egy költőhez Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Vendég a szobámban Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Méh-történet Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Barcarolle A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Coronatio Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Megnyugvás Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Talán A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Kisasszony A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
|