|
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak táncoló csapatja.
Ma nincs enyészet, mélabú, halál,
Ma zászlaját a mámor fölragadja
S a szív, vert életem haló patakja
Ma megdagad száz zsongó látomással
S a szerelem mély tengerébe áthal.
Ma újra koszorút fon az öröm
És nászi fáklyát lenget a dicsőség,
S a jövendőség kapuját töröm
S látom magam, győzelmek ifjú hősét
És vár a nagy, a holdasan zengő rét,
Hogy sírva a gyönyörtől ráfeküdjem
Alélva boldog nyáréji derűben.
Ó szerelemnek holdja, szűz arany,
Ó fiatalság éje, végtelenség!
Hiába sírok s áltatom magam,
A nyár és vágy elvesztek már nekem rég
S orgonahangján a sok büszke emlék
Ott zsong a távol, mély látóhatáron,
Hol a sötétbe húnyt szép ifjúságom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
|
