|
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne riasszon -
Régi lomok, bánatok közé
Benyitott egy szép, fehér asszony.
Kislányos most is, otthonos,
Mintha tegnap is itt járt volna.
Sötétben is, lám, rátalál
Feketeleples asztalomra.
Régi lomok, bánatok között
Kutat gyürüs, halovány ujja.
Régi lomok, bánatok között
A szivemet keresi újra.
Egy vén sarokban rátalál
Egy régi-régi, bús hárfára
S ujjai alatt sirni kezd
Régi esték melódiája.
Régi bánatok felfigyelnek
Halavány ujjak halk neszére
S a lelkem sötét szobájában
Emlék-hárfának zeng zenéje.
Szólok hozzá: én asszonyom...
S a fehér fantóm elszáll menten,
Hová lettél, én asszonyom!
Megint sötét szoba a lelkem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Látom a szemed
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
|
