|
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne riasszon -
Régi lomok, bánatok közé
Benyitott egy szép, fehér asszony.
Kislányos most is, otthonos,
Mintha tegnap is itt járt volna.
Sötétben is, lám, rátalál
Feketeleples asztalomra.
Régi lomok, bánatok között
Kutat gyürüs, halovány ujja.
Régi lomok, bánatok között
A szivemet keresi újra.
Egy vén sarokban rátalál
Egy régi-régi, bús hárfára
S ujjai alatt sirni kezd
Régi esték melódiája.
Régi bánatok felfigyelnek
Halavány ujjak halk neszére
S a lelkem sötét szobájában
Emlék-hárfának zeng zenéje.
Szólok hozzá: én asszonyom...
S a fehér fantóm elszáll menten,
Hová lettél, én asszonyom!
Megint sötét szoba a lelkem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Megnyugvás
Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Beteg vagyok egyetlenegy szótul...
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem,...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
|
