|
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne riasszon -
Régi lomok, bánatok közé
Benyitott egy szép, fehér asszony.
Kislányos most is, otthonos,
Mintha tegnap is itt járt volna.
Sötétben is, lám, rátalál
Feketeleples asztalomra.
Régi lomok, bánatok között
Kutat gyürüs, halovány ujja.
Régi lomok, bánatok között
A szivemet keresi újra.
Egy vén sarokban rátalál
Egy régi-régi, bús hárfára
S ujjai alatt sirni kezd
Régi esték melódiája.
Régi bánatok felfigyelnek
Halavány ujjak halk neszére
S a lelkem sötét szobájában
Emlék-hárfának zeng zenéje.
Szólok hozzá: én asszonyom...
S a fehér fantóm elszáll menten,
Hová lettél, én asszonyom!
Megint sötét szoba a lelkem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Megnyugvás
Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Őzike
Volt énnekem egykor egy őzikém,
Legelve...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
|
