|
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne riasszon -
Régi lomok, bánatok közé
Benyitott egy szép, fehér asszony.
Kislányos most is, otthonos,
Mintha tegnap is itt járt volna.
Sötétben is, lám, rátalál
Feketeleples asztalomra.
Régi lomok, bánatok között
Kutat gyürüs, halovány ujja.
Régi lomok, bánatok között
A szivemet keresi újra.
Egy vén sarokban rátalál
Egy régi-régi, bús hárfára
S ujjai alatt sirni kezd
Régi esték melódiája.
Régi bánatok felfigyelnek
Halavány ujjak halk neszére
S a lelkem sötét szobájában
Emlék-hárfának zeng zenéje.
Szólok hozzá: én asszonyom...
S a fehér fantóm elszáll menten,
Hová lettél, én asszonyom!
Megint sötét szoba a lelkem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Látom a szemed
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Oly meghatott...
Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
|
