|
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a menny kapuját reám nyitnád.
A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat,
Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy,
Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat,
És üdvösségem forrása a lelked.
Tudom: a nevem imádságnak ejted.
Tudom: több vagyok néked minden szentnél,
- Ó, meg is halnék, ha nem így szeretnél -
De néha sírok. Akkor ne kérdezz.
Meghalnál értem, de meg nem értesz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
|
