|
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a menny kapuját reám nyitnád.
A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat,
Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy,
Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat,
És üdvösségem forrása a lelked.
Tudom: a nevem imádságnak ejted.
Tudom: több vagyok néked minden szentnél,
- Ó, meg is halnék, ha nem így szeretnél -
De néha sírok. Akkor ne kérdezz.
Meghalnál értem, de meg nem értesz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
|
