|
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört, búsul a sötét vidék.
Sötét e szív is, hű szerelmem honja,
Reá a bú gyászfátyla szöveték.
Nem bírva terhét, a felhő könyekre
Fakad, s a rózsa gyüjti gyöngyeit.
Megtelt e szív is, könyeim peregve
Áztatják arcom hervadt díszeit.
Színekkel tarkaékesen szivárvány
Ragyog keletről, szép derű jele.
Borúm örök, haj, lánykám nem mosolyg rám
Szivárványként, hogy földerítene.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Eladó a hajó
Eladó a hajó,
Szakadt kötelekkel, tört...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
|
