|
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört, búsul a sötét vidék.
Sötét e szív is, hű szerelmem honja,
Reá a bú gyászfátyla szöveték.
Nem bírva terhét, a felhő könyekre
Fakad, s a rózsa gyüjti gyöngyeit.
Megtelt e szív is, könyeim peregve
Áztatják arcom hervadt díszeit.
Színekkel tarkaékesen szivárvány
Ragyog keletről, szép derű jele.
Borúm örök, haj, lánykám nem mosolyg rám
Szivárványként, hogy földerítene.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Oly meghatott...
Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
|
