Sóhajtás és vallástétel

Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S tüzet, mely fagylaló borzadást tegyen?
Jer tapogasd! én azt mellyemben viselem,
Meleg jég, hideg tűz, a tilos szerelem.
Meleg jég, hideg tűz a tilos szerelem.
Oly keményszívűek sokszor a leányok,
Mint marpesszusi kő s parusi márványok,
Pedig lágy húsnak kell ott a szívnek lenni
Ahol minden nyílnak könnyű sebet tenni.
De én a lágyságot, nem a keménységet
Érzem, engem e tűz fagylal s ez jég éget;
Lágy is lehetsz szívem, ha mind hús lehetett
Vólna is ami már éltemben illetett.
Ah! de bár se kemény, se lágy ne lett volna
Szívem, hogy ennyi sok kín ne marcangolna;
Ah! könnyebb szív - könnyebb vér nélkül hagyatni;
Mint szeretni a hív szívet s nem láthatni.
Seb ez, s nagy tűz, égni, s meg nem emésztetni,
Csúfság amit Venus el szokott követni;
Sokszor egy-két órát megjutalmaz nappal,
S néha két esztendőt két lopott hónappal.