|
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan, szótlanul:
Lelkemben első tavaszom
Egész világa felujul.
Nótás az erdő. Dalra, dal.
Fölöttem napsugaras ég.
Te hivsz, követlek s ajkamon
Vágyak olthatatlan szomja ég.
Csalsz, csábitasz. Rabod vagyok.
Bérc, völgy hiába intenek.
Követtelek... És akkor is
Hulltak a hervadt levelek.
Azóta várlak... alkonyul.
Nőnek az árnyak, még se jösz.
Múlnak a vágyak, hull a lomb.
És itt az ősz...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
|
