|
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan, szótlanul:
Lelkemben első tavaszom
Egész világa felujul.
Nótás az erdő. Dalra, dal.
Fölöttem napsugaras ég.
Te hivsz, követlek s ajkamon
Vágyak olthatatlan szomja ég.
Csalsz, csábitasz. Rabod vagyok.
Bérc, völgy hiába intenek.
Követtelek... És akkor is
Hulltak a hervadt levelek.
Azóta várlak... alkonyul.
Nőnek az árnyak, még se jösz.
Múlnak a vágyak, hull a lomb.
És itt az ősz...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Halál tavasszal
Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
|
