|
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt tündökölni a nap,
amíg a fehér liliomokat
hó homlokod a réten megalázza,
míg mint korán virító szekfüszálra,
ajkadra annyi mohó szem tapad,
s a csillogó kristályon győz nyakad
diadalmas és gőgös ragyogása,
élvezd nyakad, hajad, homlokod, ajkad,
élvezd, mielőtt mindaz, ami ma
arany, liliom, kristály, szekfü rajtad,
nemcsak ezüst lesz s letört ibolya,
hanem, ha éveid már elpazalltad,
füst lesz és árnyék, sár és föld pora.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Halál tavasszal
Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Sóhajtás és vallástétel
Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
|
