|
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt tündökölni a nap,
amíg a fehér liliomokat
hó homlokod a réten megalázza,
míg mint korán virító szekfüszálra,
ajkadra annyi mohó szem tapad,
s a csillogó kristályon győz nyakad
diadalmas és gőgös ragyogása,
élvezd nyakad, hajad, homlokod, ajkad,
élvezd, mielőtt mindaz, ami ma
arany, liliom, kristály, szekfü rajtad,
nemcsak ezüst lesz s letört ibolya,
hanem, ha éveid már elpazalltad,
füst lesz és árnyék, sár és föld pora.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Beteg vagyok egyetlenegy szótul...
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem,...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
|
