|
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő szőnyeget fonok.
És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,
a munka édes, sürgető, konok.
Beléfonom a jelen bús magányát
ciprus-színével is kegyetlenül.
Amely fölött az őszi alkonyatban
lágy tétován fehér galamb repül.
Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,
nagyboldogan terítem majd eléd:
menj végig rajta s érezd meg a lelkem
különös, vágyó, rezgő ütemét…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
|
