|
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő szőnyeget fonok.
És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,
a munka édes, sürgető, konok.
Beléfonom a jelen bús magányát
ciprus-színével is kegyetlenül.
Amely fölött az őszi alkonyatban
lágy tétován fehér galamb repül.
Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,
nagyboldogan terítem majd eléd:
menj végig rajta s érezd meg a lelkem
különös, vágyó, rezgő ütemét…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép lány panasza
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
|
