|
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő szőnyeget fonok.
És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,
a munka édes, sürgető, konok.
Beléfonom a jelen bús magányát
ciprus-színével is kegyetlenül.
Amely fölött az őszi alkonyatban
lágy tétován fehér galamb repül.
Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,
nagyboldogan terítem majd eléd:
menj végig rajta s érezd meg a lelkem
különös, vágyó, rezgő ütemét…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
|
