|
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi szív megreszket félve, láttán.
Bókos beszédek tarka selyme szépít,
fölékesít a Sátán.
Amikor, mintha bűvös italt innék,
barangoló kedvem virágba szökken,
könnyű, bolondos, álmodozó pillék
keringenek köröttem.
Mosolyom fényét lelkes dúr-akkordon
egyre más hangszer csalfa húrja zengi.
De amikor a terhet sírva hordom,
nem segít vinni senki.
S amíg nem bírok egymagamban lenni,
mert szavam leső szívek lánca vár rám,
fáradt fejem akarna megpihenni,
és nincs, kinek a vállán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Beteg vagyok egyetlenegy szótul...
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem,...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
|
