|
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi szív megreszket félve, láttán.
Bókos beszédek tarka selyme szépít,
fölékesít a Sátán.
Amikor, mintha bűvös italt innék,
barangoló kedvem virágba szökken,
könnyű, bolondos, álmodozó pillék
keringenek köröttem.
Mosolyom fényét lelkes dúr-akkordon
egyre más hangszer csalfa húrja zengi.
De amikor a terhet sírva hordom,
nem segít vinni senki.
S amíg nem bírok egymagamban lenni,
mert szavam leső szívek lánca vár rám,
fáradt fejem akarna megpihenni,
és nincs, kinek a vállán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
|
