|
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi szív megreszket félve, láttán.
Bókos beszédek tarka selyme szépít,
fölékesít a Sátán.
Amikor, mintha bűvös italt innék,
barangoló kedvem virágba szökken,
könnyű, bolondos, álmodozó pillék
keringenek köröttem.
Mosolyom fényét lelkes dúr-akkordon
egyre más hangszer csalfa húrja zengi.
De amikor a terhet sírva hordom,
nem segít vinni senki.
S amíg nem bírok egymagamban lenni,
mert szavam leső szívek lánca vár rám,
fáradt fejem akarna megpihenni,
és nincs, kinek a vállán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
|
