|
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi szív megreszket félve, láttán.
Bókos beszédek tarka selyme szépít,
fölékesít a Sátán.
Amikor, mintha bűvös italt innék,
barangoló kedvem virágba szökken,
könnyű, bolondos, álmodozó pillék
keringenek köröttem.
Mosolyom fényét lelkes dúr-akkordon
egyre más hangszer csalfa húrja zengi.
De amikor a terhet sírva hordom,
nem segít vinni senki.
S amíg nem bírok egymagamban lenni,
mert szavam leső szívek lánca vár rám,
fáradt fejem akarna megpihenni,
és nincs, kinek a vállán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
|
