|
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi szív megreszket félve, láttán.
Bókos beszédek tarka selyme szépít,
fölékesít a Sátán.
Amikor, mintha bűvös italt innék,
barangoló kedvem virágba szökken,
könnyű, bolondos, álmodozó pillék
keringenek köröttem.
Mosolyom fényét lelkes dúr-akkordon
egyre más hangszer csalfa húrja zengi.
De amikor a terhet sírva hordom,
nem segít vinni senki.
S amíg nem bírok egymagamban lenni,
mert szavam leső szívek lánca vár rám,
fáradt fejem akarna megpihenni,
és nincs, kinek a vállán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
|
