|
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
- Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó húsod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg)
magamba mind, mohón, elégítetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
- De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
|
