|
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
- Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó húsod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg)
magamba mind, mohón, elégítetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
- De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
|
