|
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
- Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó húsod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg)
magamba mind, mohón, elégítetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
- De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Beteg vagyok egyetlenegy szótul...
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem,...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
|
