|
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
- Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó húsod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg)
magamba mind, mohón, elégítetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
- De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép lány panasza
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Beteg vagyok egyetlenegy szótul...
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem,...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
|
