|
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
- Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó húsod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg)
magamba mind, mohón, elégítetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
- De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Halál tavasszal
Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
|
