|
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
- Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó húsod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg)
magamba mind, mohón, elégítetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
- De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Beteg vagyok egyetlenegy szótul...
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem,...
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Őzike
Volt énnekem egykor egy őzikém,
Legelve...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
|
