|
Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva lát és halni kész.
Nincs betegebb a tiszta szemnél,
amely követ, ha tovamész.
Nincs követőbb a beteg szemnél,
telibb felhő, hűbb sirató...
A két szemem két tó az éjben
és hull az éj és sir a tó.
Nincs betegebb az én szivemnél,
a szivemnél nincs betegebb!
Gyász országa, kinok szigetje,
fájó világrész, - bús sziget.
Rengő piros folt téli éjben,
vad erdő partján a havon,
hol tűlevelű fák tövében
egy rossz koldust vertek.
Nincs hűtlenebb leány Meánál,
nincs visszajáróbb fájdalom;
nincs fájdalmasabb visszajárás
nyirkos, romverte tájakon.
Nincs tisztább szem az ő szeménél,
nincs betegebb, mint én vagyok...
Tavaszi napvert nedves fűben
rágondolok és meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
|
