|
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
mit nem leptek be még a fájdalom-fellegek.
Ily napon angyalok halk suttogásai szállnak
s szellők, hogy a virágok közt énekeljenek.
Áttetszőn, mint a csipke, nőttek a vízből egyre,
a tavat bekerítvén, csodás felleg-falak.
S egy hideg szikla mellett szélverten, dideregve
orgona-cserje szűkölt, orkán-harapta vad.
Ágai, zsenge gallyak - alighogy kirügyeztek -,
ríttak, hogy idelökte őket a Sors, a vak,
s begyük, semhogy remegne, elkékülten mered meg -,
midőn jött és leült a lány a bokor alatt.
Ekkor a gyönge ágak hirtelen kivirultak,
s ránk, éreztük, esőként azúr-özön omol.
Istenem, ama percek egyszerre oda voltak...
Elváltunk már ki ketten, s kiszáradt a bokor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Sóhajtás és vallástétel
Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
|
