|
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
mit nem leptek be még a fájdalom-fellegek.
Ily napon angyalok halk suttogásai szállnak
s szellők, hogy a virágok közt énekeljenek.
Áttetszőn, mint a csipke, nőttek a vízből egyre,
a tavat bekerítvén, csodás felleg-falak.
S egy hideg szikla mellett szélverten, dideregve
orgona-cserje szűkölt, orkán-harapta vad.
Ágai, zsenge gallyak - alighogy kirügyeztek -,
ríttak, hogy idelökte őket a Sors, a vak,
s begyük, semhogy remegne, elkékülten mered meg -,
midőn jött és leült a lány a bokor alatt.
Ekkor a gyönge ágak hirtelen kivirultak,
s ránk, éreztük, esőként azúr-özön omol.
Istenem, ama percek egyszerre oda voltak...
Elváltunk már ki ketten, s kiszáradt a bokor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Látom a szemed
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a...
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
|
