|
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
mit nem leptek be még a fájdalom-fellegek.
Ily napon angyalok halk suttogásai szállnak
s szellők, hogy a virágok közt énekeljenek.
Áttetszőn, mint a csipke, nőttek a vízből egyre,
a tavat bekerítvén, csodás felleg-falak.
S egy hideg szikla mellett szélverten, dideregve
orgona-cserje szűkölt, orkán-harapta vad.
Ágai, zsenge gallyak - alighogy kirügyeztek -,
ríttak, hogy idelökte őket a Sors, a vak,
s begyük, semhogy remegne, elkékülten mered meg -,
midőn jött és leült a lány a bokor alatt.
Ekkor a gyönge ágak hirtelen kivirultak,
s ránk, éreztük, esőként azúr-özön omol.
Istenem, ama percek egyszerre oda voltak...
Elváltunk már ki ketten, s kiszáradt a bokor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
|
