|
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
mit nem leptek be még a fájdalom-fellegek.
Ily napon angyalok halk suttogásai szállnak
s szellők, hogy a virágok közt énekeljenek.
Áttetszőn, mint a csipke, nőttek a vízből egyre,
a tavat bekerítvén, csodás felleg-falak.
S egy hideg szikla mellett szélverten, dideregve
orgona-cserje szűkölt, orkán-harapta vad.
Ágai, zsenge gallyak - alighogy kirügyeztek -,
ríttak, hogy idelökte őket a Sors, a vak,
s begyük, semhogy remegne, elkékülten mered meg -,
midőn jött és leült a lány a bokor alatt.
Ekkor a gyönge ágak hirtelen kivirultak,
s ránk, éreztük, esőként azúr-özön omol.
Istenem, ama percek egyszerre oda voltak...
Elváltunk már ki ketten, s kiszáradt a bokor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Szép lány panasza
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Sóhajtás és vallástétel
Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
|
