|
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
mit nem leptek be még a fájdalom-fellegek.
Ily napon angyalok halk suttogásai szállnak
s szellők, hogy a virágok közt énekeljenek.
Áttetszőn, mint a csipke, nőttek a vízből egyre,
a tavat bekerítvén, csodás felleg-falak.
S egy hideg szikla mellett szélverten, dideregve
orgona-cserje szűkölt, orkán-harapta vad.
Ágai, zsenge gallyak - alighogy kirügyeztek -,
ríttak, hogy idelökte őket a Sors, a vak,
s begyük, semhogy remegne, elkékülten mered meg -,
midőn jött és leült a lány a bokor alatt.
Ekkor a gyönge ágak hirtelen kivirultak,
s ránk, éreztük, esőként azúr-özön omol.
Istenem, ama percek egyszerre oda voltak...
Elváltunk már ki ketten, s kiszáradt a bokor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
|
