Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
mit nem leptek be még a fájdalom-fellegek.
Ily napon angyalok halk suttogásai szállnak
s szellők, hogy a virágok közt énekeljenek.
Áttetszőn, mint a csipke, nőttek a vízből egyre,
a tavat bekerítvén, csodás felleg-falak.
S egy hideg szikla mellett szélverten, dideregve
orgona-cserje szűkölt, orkán-harapta vad.
Ágai, zsenge gallyak - alighogy kirügyeztek -,
ríttak, hogy idelökte őket a Sors, a vak,
s begyük, semhogy remegne, elkékülten mered meg -,
midőn jött és leült a lány a bokor alatt.
Ekkor a gyönge ágak hirtelen kivirultak,
s ránk, éreztük, esőként azúr-özön omol.
Istenem, ama percek egyszerre oda voltak...
Elváltunk már ki ketten, s kiszáradt a bokor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A paprikajancsi szerenádja Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Egy szó Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» Amig a csókot megtaláltam Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Távolból Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Te is tudod Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Egy költőhez Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Beteg vagyok egyetlenegy szótul... Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem,...
» Álomban enyém vagy A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Annabál Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
|