|
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
mit nem leptek be még a fájdalom-fellegek.
Ily napon angyalok halk suttogásai szállnak
s szellők, hogy a virágok közt énekeljenek.
Áttetszőn, mint a csipke, nőttek a vízből egyre,
a tavat bekerítvén, csodás felleg-falak.
S egy hideg szikla mellett szélverten, dideregve
orgona-cserje szűkölt, orkán-harapta vad.
Ágai, zsenge gallyak - alighogy kirügyeztek -,
ríttak, hogy idelökte őket a Sors, a vak,
s begyük, semhogy remegne, elkékülten mered meg -,
midőn jött és leült a lány a bokor alatt.
Ekkor a gyönge ágak hirtelen kivirultak,
s ránk, éreztük, esőként azúr-özön omol.
Istenem, ama percek egyszerre oda voltak...
Elváltunk már ki ketten, s kiszáradt a bokor.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
» Megnyugvás
Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Őzike
Volt énnekem egykor egy őzikém,
Legelve...
|
