|
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü Habilán,
«Fel, fel, halacska! fel horogra,
Mi kedved ott a tó alán *?»
Arany halat fogott a lányka;
«Ereszsz anyámhoz, oh ereszsz!»
Sír a halacska - mond a lányka:
«Ne sírj, anyád a lányka lesz.»
Tovább, tovább sír a halacska:
«Ereszsz el engem, hagyd megyek
Édes hugomhoz.» - Mond a lányka:
«Hugod helyett hugod leszek.»
«Vár sírva nyögve kedvesem rám,
Ereszsz hozzája, oh ereszsz!»
«Menj, mond a lányka, kis szerelmes,
Ha van szerelmed, el ne veszsz!»
Még sokszor elment kis tavára
A szőke fürtü Habilán,
S a halra gondolt s kedvesére -
S egy könycsepp ült szemcsillagán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
|
