|
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü Habilán,
«Fel, fel, halacska! fel horogra,
Mi kedved ott a tó alán *?»
Arany halat fogott a lányka;
«Ereszsz anyámhoz, oh ereszsz!»
Sír a halacska - mond a lányka:
«Ne sírj, anyád a lányka lesz.»
Tovább, tovább sír a halacska:
«Ereszsz el engem, hagyd megyek
Édes hugomhoz.» - Mond a lányka:
«Hugod helyett hugod leszek.»
«Vár sírva nyögve kedvesem rám,
Ereszsz hozzája, oh ereszsz!»
«Menj, mond a lányka, kis szerelmes,
Ha van szerelmed, el ne veszsz!»
Még sokszor elment kis tavára
A szőke fürtü Habilán,
S a halra gondolt s kedvesére -
S egy könycsepp ült szemcsillagán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gondolsz-e rám?
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Látom a szemed
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Sóhajtás és vallástétel
Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
|
