|
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala fénylik,
És sok gyenge leány szép adománynak örűl,
Én is imez képpel tisztellek; ha engemet esmérsz,
Tudva vagyon nálad, kedves Hiella! kié?
Orcáját halovány színnel festette az író:
Orcám szinte azon színbe borúlni szokott;
Szívetlen: énbennem sincs szív - a furcsa Szerelmek
Régtől-fogva neked tellyesen általadák.
Nem szóllhat: nekem is, valahányszor látlak, Hiellám!
Nyelvemet a szeretet megköti, néma vagyok.
Egyre tekéntve különb, s ugyanerre tekéntve szerencsésb,
Hogy nem vészen erőt rajta tüzednek heve;
És, ha megégeted is (mert nagy csuda vólna előttem,
Ha mi nem érezné, hogy közel éri szemed)
Képem szűntelenűl nem fog kínlódni magamként,
Ottan elég, s nem egyéb, csak csupa hamva marad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
|
