|
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala fénylik,
És sok gyenge leány szép adománynak örűl,
Én is imez képpel tisztellek; ha engemet esmérsz,
Tudva vagyon nálad, kedves Hiella! kié?
Orcáját halovány színnel festette az író:
Orcám szinte azon színbe borúlni szokott;
Szívetlen: énbennem sincs szív - a furcsa Szerelmek
Régtől-fogva neked tellyesen általadák.
Nem szóllhat: nekem is, valahányszor látlak, Hiellám!
Nyelvemet a szeretet megköti, néma vagyok.
Egyre tekéntve különb, s ugyanerre tekéntve szerencsésb,
Hogy nem vészen erőt rajta tüzednek heve;
És, ha megégeted is (mert nagy csuda vólna előttem,
Ha mi nem érezné, hogy közel éri szemed)
Képem szűntelenűl nem fog kínlódni magamként,
Ottan elég, s nem egyéb, csak csupa hamva marad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
|
