|
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala fénylik,
És sok gyenge leány szép adománynak örűl,
Én is imez képpel tisztellek; ha engemet esmérsz,
Tudva vagyon nálad, kedves Hiella! kié?
Orcáját halovány színnel festette az író:
Orcám szinte azon színbe borúlni szokott;
Szívetlen: énbennem sincs szív - a furcsa Szerelmek
Régtől-fogva neked tellyesen általadák.
Nem szóllhat: nekem is, valahányszor látlak, Hiellám!
Nyelvemet a szeretet megköti, néma vagyok.
Egyre tekéntve különb, s ugyanerre tekéntve szerencsésb,
Hogy nem vészen erőt rajta tüzednek heve;
És, ha megégeted is (mert nagy csuda vólna előttem,
Ha mi nem érezné, hogy közel éri szemed)
Képem szűntelenűl nem fog kínlódni magamként,
Ottan elég, s nem egyéb, csak csupa hamva marad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
|
