|
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a viz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.
Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fű után, ha eső, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki.
Úgy nézek rád, mint viz-csepp néz az égre
Irigylő vággyal vén felhőkre lát,
És hogyha feljut, titkon, lopva, félve
Anyjában nézi vágyva önmagát.
Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékező hurok,
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltűnsz, veled pusztulok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
|
