|
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a viz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.
Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fű után, ha eső, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki.
Úgy nézek rád, mint viz-csepp néz az égre
Irigylő vággyal vén felhőkre lát,
És hogyha feljut, titkon, lopva, félve
Anyjában nézi vágyva önmagát.
Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékező hurok,
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltűnsz, veled pusztulok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
|
