A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől átfűlt földre bámula,
s a sárga, pörkölt, égő pusztaságból
zöldes sörénnyel tört ki a Duna.
Száz meztelen tündér kinálta testét,
s ő nézte, sás-fürtjük miként lobog,
és mozdulatját is kacagva lesték
a szép ezüst-testű kisasszonyok.
Körültekintett... és a róna alján
lábujjhegyen jött, hogy csókot szakasszon
ajkáról, egy deli, erős magyar leány.
A pásztor arcát égő vér lepé el,
s paraszt-szivének nagy költészetével
szólott a lányhoz: "Tündérlány, kisasszony"...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vendég a szobámban Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Amíg hajad aranyával hiába Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Amig a csókot megtaláltam Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Egy költőhez Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Arany az arannyal Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Álomban enyém vagy A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Várjon Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Egy szó Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
|