|
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől átfűlt földre bámula,
s a sárga, pörkölt, égő pusztaságból
zöldes sörénnyel tört ki a Duna.
Száz meztelen tündér kinálta testét,
s ő nézte, sás-fürtjük miként lobog,
és mozdulatját is kacagva lesték
a szép ezüst-testű kisasszonyok.
Körültekintett... és a róna alján
lábujjhegyen jött, hogy csókot szakasszon
ajkáról, egy deli, erős magyar leány.
A pásztor arcát égő vér lepé el,
s paraszt-szivének nagy költészetével
szólott a lányhoz: "Tündérlány, kisasszony"...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Halál tavasszal
Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
|
