|
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a zongorán?
Fejem a zöld méregtől kábul,
A montparnassei éjszakábúl
Menekvés nincsen ily korán.
Abszinttól krákog száz torok,
A szemek fénye elfakul,
Magam hiába lángolok,
Az éjféli vad vándorok
Szájából trágár nóta hull!
A szegletekből csók csorog!
Tüzet harap, ki szájba tép!
Itten csak én nem csókolok,
Egy gyáva lányra gondolok,
Ki minden perccel messzebb lép.
A méreg zöldje rám tapos...
Már nem is fáj, hogy meghalok!
A sír talán tisztára mos...
Brr! Liliom szájára most
Arany csókol halálmagot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
|
