Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a zongorán?
Fejem a zöld méregtől kábul,
A montparnassei éjszakábúl
Menekvés nincsen ily korán.
Abszinttól krákog száz torok,
A szemek fénye elfakul,
Magam hiába lángolok,
Az éjféli vad vándorok
Szájából trágár nóta hull!
A szegletekből csók csorog!
Tüzet harap, ki szájba tép!
Itten csak én nem csókolok,
Egy gyáva lányra gondolok,
Ki minden perccel messzebb lép.
A méreg zöldje rám tapos...
Már nem is fáj, hogy meghalok!
A sír talán tisztára mos...
Brr! Liliom szájára most
Arany csókol halálmagot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Talán A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Vágyódás Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» A szomj Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Távolból Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Eladó a hajó Eladó a hajó,
Szakadt kötelekkel, tört...
» A bús legény Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Valakinek Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Gondolsz-e rám? Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
» A paprikajancsi szerenádja Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Coronatio Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Látom a szemed Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a...
|