|
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a zongorán?
Fejem a zöld méregtől kábul,
A montparnassei éjszakábúl
Menekvés nincsen ily korán.
Abszinttól krákog száz torok,
A szemek fénye elfakul,
Magam hiába lángolok,
Az éjféli vad vándorok
Szájából trágár nóta hull!
A szegletekből csók csorog!
Tüzet harap, ki szájba tép!
Itten csak én nem csókolok,
Egy gyáva lányra gondolok,
Ki minden perccel messzebb lép.
A méreg zöldje rám tapos...
Már nem is fáj, hogy meghalok!
A sír talán tisztára mos...
Brr! Liliom szájára most
Arany csókol halálmagot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Eladó a hajó
Eladó a hajó,
Szakadt kötelekkel, tört...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
|
