|
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a zongorán?
Fejem a zöld méregtől kábul,
A montparnassei éjszakábúl
Menekvés nincsen ily korán.
Abszinttól krákog száz torok,
A szemek fénye elfakul,
Magam hiába lángolok,
Az éjféli vad vándorok
Szájából trágár nóta hull!
A szegletekből csók csorog!
Tüzet harap, ki szájba tép!
Itten csak én nem csókolok,
Egy gyáva lányra gondolok,
Ki minden perccel messzebb lép.
A méreg zöldje rám tapos...
Már nem is fáj, hogy meghalok!
A sír talán tisztára mos...
Brr! Liliom szájára most
Arany csókol halálmagot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
|
