|
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a zongorán?
Fejem a zöld méregtől kábul,
A montparnassei éjszakábúl
Menekvés nincsen ily korán.
Abszinttól krákog száz torok,
A szemek fénye elfakul,
Magam hiába lángolok,
Az éjféli vad vándorok
Szájából trágár nóta hull!
A szegletekből csók csorog!
Tüzet harap, ki szájba tép!
Itten csak én nem csókolok,
Egy gyáva lányra gondolok,
Ki minden perccel messzebb lép.
A méreg zöldje rám tapos...
Már nem is fáj, hogy meghalok!
A sír talán tisztára mos...
Brr! Liliom szájára most
Arany csókol halálmagot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Oly meghatott...
Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Eladó a hajó
Eladó a hajó,
Szakadt kötelekkel, tört...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Gondolsz-e rám?
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
|
