z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam tőled, -
Az a tűzcsók még mostan is
Égeti az agyvelőmet.
Emlékemben úgy lobog fel,
Mint egy örökfényű fáklya,
S bevilágít a rég eltűnt
Odaveszett mennyországba.
Endrődi Sándor aláírása
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álomban enyém vagy A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Talán A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Kisasszony A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Egy mozdulat A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
|