|
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam tőled, -
Az a tűzcsók még mostan is
Égeti az agyvelőmet.
Emlékemben úgy lobog fel,
Mint egy örökfényű fáklya,
S bevilágít a rég eltűnt
Odaveszett mennyországba.
Endrődi Sándor aláírása
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Oly meghatott...
Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
|
