|
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam tőled, -
Az a tűzcsók még mostan is
Égeti az agyvelőmet.
Emlékemben úgy lobog fel,
Mint egy örökfényű fáklya,
S bevilágít a rég eltűnt
Odaveszett mennyországba.
Endrődi Sándor aláírása
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
|
