|
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam tőled, -
Az a tűzcsók még mostan is
Égeti az agyvelőmet.
Emlékemben úgy lobog fel,
Mint egy örökfényű fáklya,
S bevilágít a rég eltűnt
Odaveszett mennyországba.
Endrődi Sándor aláírása
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
|
