|
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam tőled, -
Az a tűzcsók még mostan is
Égeti az agyvelőmet.
Emlékemben úgy lobog fel,
Mint egy örökfényű fáklya,
S bevilágít a rég eltűnt
Odaveszett mennyországba.
Endrődi Sándor aláírása
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
|
