|
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam tőled, -
Az a tűzcsók még mostan is
Égeti az agyvelőmet.
Emlékemben úgy lobog fel,
Mint egy örökfényű fáklya,
S bevilágít a rég eltűnt
Odaveszett mennyországba.
Endrődi Sándor aláírása
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
|
