|
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös hajnalok kelnek.
Napokon át szitál a hó.
A város zaja tompa elhaló,
Fénytelen, szürke délután
A villanyrudak dróthálózatán
Fáradt madarak ülnek csapatostul,
Szárnyuk lecsügged... egy se mozdul...
Céltalan úttal a várost járom.
Kerget valami zsibbasztó álom:
Hogy újra járjam az utcákat mostan
Hol egyszer véled találkoztam.
Hogy megremegtessen a park nagy csendje
Hol a május jött egyszer vélem szembe.
Rohadó május. Kikaparnám
Két kézzel most a hó alól
Egy sugaráért, egy mosolyodért!
S nem vagy sehol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
|
