|
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös hajnalok kelnek.
Napokon át szitál a hó.
A város zaja tompa elhaló,
Fénytelen, szürke délután
A villanyrudak dróthálózatán
Fáradt madarak ülnek csapatostul,
Szárnyuk lecsügged... egy se mozdul...
Céltalan úttal a várost járom.
Kerget valami zsibbasztó álom:
Hogy újra járjam az utcákat mostan
Hol egyszer véled találkoztam.
Hogy megremegtessen a park nagy csendje
Hol a május jött egyszer vélem szembe.
Rohadó május. Kikaparnám
Két kézzel most a hó alól
Egy sugaráért, egy mosolyodért!
S nem vagy sehol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
|
