|
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös hajnalok kelnek.
Napokon át szitál a hó.
A város zaja tompa elhaló,
Fénytelen, szürke délután
A villanyrudak dróthálózatán
Fáradt madarak ülnek csapatostul,
Szárnyuk lecsügged... egy se mozdul...
Céltalan úttal a várost járom.
Kerget valami zsibbasztó álom:
Hogy újra járjam az utcákat mostan
Hol egyszer véled találkoztam.
Hogy megremegtessen a park nagy csendje
Hol a május jött egyszer vélem szembe.
Rohadó május. Kikaparnám
Két kézzel most a hó alól
Egy sugaráért, egy mosolyodért!
S nem vagy sehol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Halál tavasszal
Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
|
