|
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös hajnalok kelnek.
Napokon át szitál a hó.
A város zaja tompa elhaló,
Fénytelen, szürke délután
A villanyrudak dróthálózatán
Fáradt madarak ülnek csapatostul,
Szárnyuk lecsügged... egy se mozdul...
Céltalan úttal a várost járom.
Kerget valami zsibbasztó álom:
Hogy újra járjam az utcákat mostan
Hol egyszer véled találkoztam.
Hogy megremegtessen a park nagy csendje
Hol a május jött egyszer vélem szembe.
Rohadó május. Kikaparnám
Két kézzel most a hó alól
Egy sugaráért, egy mosolyodért!
S nem vagy sehol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép lány panasza
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
|
