|
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös hajnalok kelnek.
Napokon át szitál a hó.
A város zaja tompa elhaló,
Fénytelen, szürke délután
A villanyrudak dróthálózatán
Fáradt madarak ülnek csapatostul,
Szárnyuk lecsügged... egy se mozdul...
Céltalan úttal a várost járom.
Kerget valami zsibbasztó álom:
Hogy újra járjam az utcákat mostan
Hol egyszer véled találkoztam.
Hogy megremegtessen a park nagy csendje
Hol a május jött egyszer vélem szembe.
Rohadó május. Kikaparnám
Két kézzel most a hó alól
Egy sugaráért, egy mosolyodért!
S nem vagy sehol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Sóhajtás és vallástétel
Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
|
