|
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép lány panasza
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi...
» Eladó a hajó
Eladó a hajó,
Szakadt kötelekkel, tört...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
|
