|
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
|
