|
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
|
