|
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket űzve sok felleges éjen.
S vad gyűlölség meddő szikrájaképen
Felésziszegett szómban a fulánk.
Elszállt a szavamban - elszállt a szívéhez,
Éreztem, amint döbbenve felérez,
És láttam, ahogy az arca fehér lesz,
Átillan homlokán egy percnyi láng.
Ennyi! - Most jön-megy a nappal, az éjjel.
S nem jön vele vágy, soha terv, soha kétely,
Nincs mire készülni öngyilkos hévvel.
Kimondtam a szót, - s vele végem!
E szóban elhagyta a szívem a vér.
Agyamból kiégett minden kicsi ér.
Nem tudok élni és nem volna miér,
Hagyjatok! - meghalok! Hagyjatok éngem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
|
