|
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket űzve sok felleges éjen.
S vad gyűlölség meddő szikrájaképen
Felésziszegett szómban a fulánk.
Elszállt a szavamban - elszállt a szívéhez,
Éreztem, amint döbbenve felérez,
És láttam, ahogy az arca fehér lesz,
Átillan homlokán egy percnyi láng.
Ennyi! - Most jön-megy a nappal, az éjjel.
S nem jön vele vágy, soha terv, soha kétely,
Nincs mire készülni öngyilkos hévvel.
Kimondtam a szót, - s vele végem!
E szóban elhagyta a szívem a vér.
Agyamból kiégett minden kicsi ér.
Nem tudok élni és nem volna miér,
Hagyjatok! - meghalok! Hagyjatok éngem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
|
