|
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket űzve sok felleges éjen.
S vad gyűlölség meddő szikrájaképen
Felésziszegett szómban a fulánk.
Elszállt a szavamban - elszállt a szívéhez,
Éreztem, amint döbbenve felérez,
És láttam, ahogy az arca fehér lesz,
Átillan homlokán egy percnyi láng.
Ennyi! - Most jön-megy a nappal, az éjjel.
S nem jön vele vágy, soha terv, soha kétely,
Nincs mire készülni öngyilkos hévvel.
Kimondtam a szót, - s vele végem!
E szóban elhagyta a szívem a vér.
Agyamból kiégett minden kicsi ér.
Nem tudok élni és nem volna miér,
Hagyjatok! - meghalok! Hagyjatok éngem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halál tavasszal
Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
» Megnyugvás
Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Őzike
Volt énnekem egykor egy őzikém,
Legelve...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
|
