|
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket űzve sok felleges éjen.
S vad gyűlölség meddő szikrájaképen
Felésziszegett szómban a fulánk.
Elszállt a szavamban - elszállt a szívéhez,
Éreztem, amint döbbenve felérez,
És láttam, ahogy az arca fehér lesz,
Átillan homlokán egy percnyi láng.
Ennyi! - Most jön-megy a nappal, az éjjel.
S nem jön vele vágy, soha terv, soha kétely,
Nincs mire készülni öngyilkos hévvel.
Kimondtam a szót, - s vele végem!
E szóban elhagyta a szívem a vér.
Agyamból kiégett minden kicsi ér.
Nem tudok élni és nem volna miér,
Hagyjatok! - meghalok! Hagyjatok éngem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
|
