|
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket űzve sok felleges éjen.
S vad gyűlölség meddő szikrájaképen
Felésziszegett szómban a fulánk.
Elszállt a szavamban - elszállt a szívéhez,
Éreztem, amint döbbenve felérez,
És láttam, ahogy az arca fehér lesz,
Átillan homlokán egy percnyi láng.
Ennyi! - Most jön-megy a nappal, az éjjel.
S nem jön vele vágy, soha terv, soha kétely,
Nincs mire készülni öngyilkos hévvel.
Kimondtam a szót, - s vele végem!
E szóban elhagyta a szívem a vér.
Agyamból kiégett minden kicsi ér.
Nem tudok élni és nem volna miér,
Hagyjatok! - meghalok! Hagyjatok éngem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
|
