|
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket űzve sok felleges éjen.
S vad gyűlölség meddő szikrájaképen
Felésziszegett szómban a fulánk.
Elszállt a szavamban - elszállt a szívéhez,
Éreztem, amint döbbenve felérez,
És láttam, ahogy az arca fehér lesz,
Átillan homlokán egy percnyi láng.
Ennyi! - Most jön-megy a nappal, az éjjel.
S nem jön vele vágy, soha terv, soha kétely,
Nincs mire készülni öngyilkos hévvel.
Kimondtam a szót, - s vele végem!
E szóban elhagyta a szívem a vér.
Agyamból kiégett minden kicsi ér.
Nem tudok élni és nem volna miér,
Hagyjatok! - meghalok! Hagyjatok éngem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Sóhajtás és vallástétel
Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
|
