|
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket űzve sok felleges éjen.
S vad gyűlölség meddő szikrájaképen
Felésziszegett szómban a fulánk.
Elszállt a szavamban - elszállt a szívéhez,
Éreztem, amint döbbenve felérez,
És láttam, ahogy az arca fehér lesz,
Átillan homlokán egy percnyi láng.
Ennyi! - Most jön-megy a nappal, az éjjel.
S nem jön vele vágy, soha terv, soha kétely,
Nincs mire készülni öngyilkos hévvel.
Kimondtam a szót, - s vele végem!
E szóban elhagyta a szívem a vér.
Agyamból kiégett minden kicsi ér.
Nem tudok élni és nem volna miér,
Hagyjatok! - meghalok! Hagyjatok éngem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Sóhajtás és vallástétel
Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
|
