|
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket űzve sok felleges éjen.
S vad gyűlölség meddő szikrájaképen
Felésziszegett szómban a fulánk.
Elszállt a szavamban - elszállt a szívéhez,
Éreztem, amint döbbenve felérez,
És láttam, ahogy az arca fehér lesz,
Átillan homlokán egy percnyi láng.
Ennyi! - Most jön-megy a nappal, az éjjel.
S nem jön vele vágy, soha terv, soha kétely,
Nincs mire készülni öngyilkos hévvel.
Kimondtam a szót, - s vele végem!
E szóban elhagyta a szívem a vér.
Agyamból kiégett minden kicsi ér.
Nem tudok élni és nem volna miér,
Hagyjatok! - meghalok! Hagyjatok éngem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gondolsz-e rám?
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
|
