|
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebelemre szállj le, kis csapongó!
A mezőnek én vagyok virága,
Kikeletnek zsenge ifju ága.
S égek érted belső fájdalommal,
Mely szivemből könyet és fohászt csal.
És fohászom illat a szelekben,
Gyenge harmat a könyű szememben.
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebelemre szállj le, kis csapongó!
Egy kis ég van a könyű csepjében,
Lelkem száll az illat özönében.
Jer, fürödjél e köny-ég árjában,
Vagy szunyadj el illat mámorában.
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebelemre szállj le, kis csapongó!
Egy rövid nap tüneménye létünk,
Elmulik, míg örömet cseréltünk.
Éljük át e kort egy pillanatban,
Mely gyönyörtől s üdvtől halhatatlan.
Jer, boríts el fényes szárnyaiddal,
Szídd ki lelkem mézes ajkaiddal;
És ha édes életed kifárad,
Szemfedőd lesz hervadó virágod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Beteg vagyok egyetlenegy szótul...
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem,...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
|
