|
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebelemre szállj le, kis csapongó!
A mezőnek én vagyok virága,
Kikeletnek zsenge ifju ága.
S égek érted belső fájdalommal,
Mely szivemből könyet és fohászt csal.
És fohászom illat a szelekben,
Gyenge harmat a könyű szememben.
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebelemre szállj le, kis csapongó!
Egy kis ég van a könyű csepjében,
Lelkem száll az illat özönében.
Jer, fürödjél e köny-ég árjában,
Vagy szunyadj el illat mámorában.
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebelemre szállj le, kis csapongó!
Egy rövid nap tüneménye létünk,
Elmulik, míg örömet cseréltünk.
Éljük át e kort egy pillanatban,
Mely gyönyörtől s üdvtől halhatatlan.
Jer, boríts el fényes szárnyaiddal,
Szídd ki lelkem mézes ajkaiddal;
És ha édes életed kifárad,
Szemfedőd lesz hervadó virágod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Halál tavasszal
Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
|
