|
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll,
elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek.
Víg kedvem sürü búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Beteg vagyok egyetlenegy szótul...
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem,...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
|
