|
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll,
elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek.
Víg kedvem sürü búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Megnyugvás
Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Oly meghatott...
Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
|
