|
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll,
elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek.
Víg kedvem sürü búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Látom a szemed
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a...
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
|
