|
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll,
elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek.
Víg kedvem sürü búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
|
