|
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim bizonysága,
Melyeket e hegyoldalon
Hullattam sok esthajnalon.
Itt e tölgyek árnyékába,
E kősziklák oldalába,
Itten sírok én szüntelen,
Midőn senki nincsen jelen.
E hatodik est hajnala,
Hogy már Dámon itt nem vala,
Hogy nem láttam a hitetlent,
Hogy se nem írt, se nem izent.
Tán szegény megbetegedett,
Tán bánja, hogy megszeretett.
Tán nem jöhet a nyájától,
Félvén kegyetlen atyjától,
Dámon! Dámon! jőjj éjfélbe,
Ne hagyd szerelmedet félbe!
Megvárlak az éjszaka is,
Jőjj el, ha mind hajnalra is!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Eladó a hajó
Eladó a hajó,
Szakadt kötelekkel, tört...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
|
