|
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim bizonysága,
Melyeket e hegyoldalon
Hullattam sok esthajnalon.
Itt e tölgyek árnyékába,
E kősziklák oldalába,
Itten sírok én szüntelen,
Midőn senki nincsen jelen.
E hatodik est hajnala,
Hogy már Dámon itt nem vala,
Hogy nem láttam a hitetlent,
Hogy se nem írt, se nem izent.
Tán szegény megbetegedett,
Tán bánja, hogy megszeretett.
Tán nem jöhet a nyájától,
Félvén kegyetlen atyjától,
Dámon! Dámon! jőjj éjfélbe,
Ne hagyd szerelmedet félbe!
Megvárlak az éjszaka is,
Jőjj el, ha mind hajnalra is!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» Eladó a hajó
Eladó a hajó,
Szakadt kötelekkel, tört...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Őzike
Volt énnekem egykor egy őzikém,
Legelve...
|
