|
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim bizonysága,
Melyeket e hegyoldalon
Hullattam sok esthajnalon.
Itt e tölgyek árnyékába,
E kősziklák oldalába,
Itten sírok én szüntelen,
Midőn senki nincsen jelen.
E hatodik est hajnala,
Hogy már Dámon itt nem vala,
Hogy nem láttam a hitetlent,
Hogy se nem írt, se nem izent.
Tán szegény megbetegedett,
Tán bánja, hogy megszeretett.
Tán nem jöhet a nyájától,
Félvén kegyetlen atyjától,
Dámon! Dámon! jőjj éjfélbe,
Ne hagyd szerelmedet félbe!
Megvárlak az éjszaka is,
Jőjj el, ha mind hajnalra is!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Oly meghatott...
Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
|
