|
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim bizonysága,
Melyeket e hegyoldalon
Hullattam sok esthajnalon.
Itt e tölgyek árnyékába,
E kősziklák oldalába,
Itten sírok én szüntelen,
Midőn senki nincsen jelen.
E hatodik est hajnala,
Hogy már Dámon itt nem vala,
Hogy nem láttam a hitetlent,
Hogy se nem írt, se nem izent.
Tán szegény megbetegedett,
Tán bánja, hogy megszeretett.
Tán nem jöhet a nyájától,
Félvén kegyetlen atyjától,
Dámon! Dámon! jőjj éjfélbe,
Ne hagyd szerelmedet félbe!
Megvárlak az éjszaka is,
Jőjj el, ha mind hajnalra is!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
|
