|
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim bizonysága,
Melyeket e hegyoldalon
Hullattam sok esthajnalon.
Itt e tölgyek árnyékába,
E kősziklák oldalába,
Itten sírok én szüntelen,
Midőn senki nincsen jelen.
E hatodik est hajnala,
Hogy már Dámon itt nem vala,
Hogy nem láttam a hitetlent,
Hogy se nem írt, se nem izent.
Tán szegény megbetegedett,
Tán bánja, hogy megszeretett.
Tán nem jöhet a nyájától,
Félvén kegyetlen atyjától,
Dámon! Dámon! jőjj éjfélbe,
Ne hagyd szerelmedet félbe!
Megvárlak az éjszaka is,
Jőjj el, ha mind hajnalra is!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Gondolsz-e rám?
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Sóhajtás és vallástétel
Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Megnyugvás
Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
|
