|
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim bizonysága,
Melyeket e hegyoldalon
Hullattam sok esthajnalon.
Itt e tölgyek árnyékába,
E kősziklák oldalába,
Itten sírok én szüntelen,
Midőn senki nincsen jelen.
E hatodik est hajnala,
Hogy már Dámon itt nem vala,
Hogy nem láttam a hitetlent,
Hogy se nem írt, se nem izent.
Tán szegény megbetegedett,
Tán bánja, hogy megszeretett.
Tán nem jöhet a nyájától,
Félvén kegyetlen atyjától,
Dámon! Dámon! jőjj éjfélbe,
Ne hagyd szerelmedet félbe!
Megvárlak az éjszaka is,
Jőjj el, ha mind hajnalra is!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Látom a szemed
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
|
