|
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton, tavasz, hegyorom!
Alig tudom magamba szedni.
S egyszerre - sok nagyon!
Szeretném - azért, hogy te is nézd -
szemembe tenni szemedet.
Magányba zár, fojt, fáj a szépség,
ha nem együtt látom veled.
Nem érzed, amit én - ez is fáj;
semmi se jó már nélküled.
Szeretném a szivembe tenni
lüktető, élő szivedet.
Mennyi szín! Nem tudok betelni.
Mekkora távlat! Mennyi fény!
Szeretném, szeretném, ha lennél
tetőtől talpig én!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Gondolsz-e rám?
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
|
