|
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton, tavasz, hegyorom!
Alig tudom magamba szedni.
S egyszerre - sok nagyon!
Szeretném - azért, hogy te is nézd -
szemembe tenni szemedet.
Magányba zár, fojt, fáj a szépség,
ha nem együtt látom veled.
Nem érzed, amit én - ez is fáj;
semmi se jó már nélküled.
Szeretném a szivembe tenni
lüktető, élő szivedet.
Mennyi szín! Nem tudok betelni.
Mekkora távlat! Mennyi fény!
Szeretném, szeretném, ha lennél
tetőtől talpig én!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
» Szép lány panasza
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi...
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
|
