|
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton, tavasz, hegyorom!
Alig tudom magamba szedni.
S egyszerre - sok nagyon!
Szeretném - azért, hogy te is nézd -
szemembe tenni szemedet.
Magányba zár, fojt, fáj a szépség,
ha nem együtt látom veled.
Nem érzed, amit én - ez is fáj;
semmi se jó már nélküled.
Szeretném a szivembe tenni
lüktető, élő szivedet.
Mennyi szín! Nem tudok betelni.
Mekkora távlat! Mennyi fény!
Szeretném, szeretném, ha lennél
tetőtől talpig én!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Beteg vagyok egyetlenegy szótul...
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem,...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
|
