|
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton, tavasz, hegyorom!
Alig tudom magamba szedni.
S egyszerre - sok nagyon!
Szeretném - azért, hogy te is nézd -
szemembe tenni szemedet.
Magányba zár, fojt, fáj a szépség,
ha nem együtt látom veled.
Nem érzed, amit én - ez is fáj;
semmi se jó már nélküled.
Szeretném a szivembe tenni
lüktető, élő szivedet.
Mennyi szín! Nem tudok betelni.
Mekkora távlat! Mennyi fény!
Szeretném, szeretném, ha lennél
tetőtől talpig én!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
|
