|
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton, tavasz, hegyorom!
Alig tudom magamba szedni.
S egyszerre - sok nagyon!
Szeretném - azért, hogy te is nézd -
szemembe tenni szemedet.
Magányba zár, fojt, fáj a szépség,
ha nem együtt látom veled.
Nem érzed, amit én - ez is fáj;
semmi se jó már nélküled.
Szeretném a szivembe tenni
lüktető, élő szivedet.
Mennyi szín! Nem tudok betelni.
Mekkora távlat! Mennyi fény!
Szeretném, szeretném, ha lennél
tetőtől talpig én!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Sóhajtás és vallástétel
Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
|
