|
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton, tavasz, hegyorom!
Alig tudom magamba szedni.
S egyszerre - sok nagyon!
Szeretném - azért, hogy te is nézd -
szemembe tenni szemedet.
Magányba zár, fojt, fáj a szépség,
ha nem együtt látom veled.
Nem érzed, amit én - ez is fáj;
semmi se jó már nélküled.
Szeretném a szivembe tenni
lüktető, élő szivedet.
Mennyi szín! Nem tudok betelni.
Mekkora távlat! Mennyi fény!
Szeretném, szeretném, ha lennél
tetőtől talpig én!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Halál tavasszal
Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
|
