|
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton, tavasz, hegyorom!
Alig tudom magamba szedni.
S egyszerre - sok nagyon!
Szeretném - azért, hogy te is nézd -
szemembe tenni szemedet.
Magányba zár, fojt, fáj a szépség,
ha nem együtt látom veled.
Nem érzed, amit én - ez is fáj;
semmi se jó már nélküled.
Szeretném a szivembe tenni
lüktető, élő szivedet.
Mennyi szín! Nem tudok betelni.
Mekkora távlat! Mennyi fény!
Szeretném, szeretném, ha lennél
tetőtől talpig én!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Halál tavasszal
Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva...
|
