|
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton, tavasz, hegyorom!
Alig tudom magamba szedni.
S egyszerre - sok nagyon!
Szeretném - azért, hogy te is nézd -
szemembe tenni szemedet.
Magányba zár, fojt, fáj a szépség,
ha nem együtt látom veled.
Nem érzed, amit én - ez is fáj;
semmi se jó már nélküled.
Szeretném a szivembe tenni
lüktető, élő szivedet.
Mennyi szín! Nem tudok betelni.
Mekkora távlat! Mennyi fény!
Szeretném, szeretném, ha lennél
tetőtől talpig én!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
» Eladó a hajó
Eladó a hajó,
Szakadt kötelekkel, tört...
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Őzike
Volt énnekem egykor egy őzikém,
Legelve...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
|
