|
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az "örök" szerelemből, lásd, ez a rongy maradt,
E kéjes mozdulat, mellyel a poharat,
Az édes poharat bús számhoz közelítem.
Ez immár züllött gesztust, először, finom ívben
Szerelmem ügyeskedte, mohó és mégis félénk
Szerelmem - ó, e részeg percben is érzem én még;
A kedvesem kezét emeltem ily szelíden...
Ó, lendülj most szilajjá, érzelgős mozdulat!
Mit görbülsz ajkamig ily sunyin a pohárral?
Fáradt, rekedt torkomba most ürmöt öntenél...
Lendülj ki duhajul, csattantsd a poharat
A pallóhoz! mi gondod a sok nyomoru vággyal,
Mely a szivembe rothadt, és mérgez, bár nem él...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Szép lány panasza
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
|
