|
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az "örök" szerelemből, lásd, ez a rongy maradt,
E kéjes mozdulat, mellyel a poharat,
Az édes poharat bús számhoz közelítem.
Ez immár züllött gesztust, először, finom ívben
Szerelmem ügyeskedte, mohó és mégis félénk
Szerelmem - ó, e részeg percben is érzem én még;
A kedvesem kezét emeltem ily szelíden...
Ó, lendülj most szilajjá, érzelgős mozdulat!
Mit görbülsz ajkamig ily sunyin a pohárral?
Fáradt, rekedt torkomba most ürmöt öntenél...
Lendülj ki duhajul, csattantsd a poharat
A pallóhoz! mi gondod a sok nyomoru vággyal,
Mely a szivembe rothadt, és mérgez, bár nem él...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Beteg vagyok egyetlenegy szótul...
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem,...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
|
