A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az "örök" szerelemből, lásd, ez a rongy maradt,
E kéjes mozdulat, mellyel a poharat,
Az édes poharat bús számhoz közelítem.
Ez immár züllött gesztust, először, finom ívben
Szerelmem ügyeskedte, mohó és mégis félénk
Szerelmem - ó, e részeg percben is érzem én még;
A kedvesem kezét emeltem ily szelíden...
Ó, lendülj most szilajjá, érzelgős mozdulat!
Mit görbülsz ajkamig ily sunyin a pohárral?
Fáradt, rekedt torkomba most ürmöt öntenél...
Lendülj ki duhajul, csattantsd a poharat
A pallóhoz! mi gondod a sok nyomoru vággyal,
Mely a szivembe rothadt, és mérgez, bár nem él...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Talán A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Valakinek Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Szeretnélek még egyszer látni... Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
» Szép lány panasza Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi...
» Kellesz nekem Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Arany az arannyal Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Egy költőhez Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Várás Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
|