|
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az "örök" szerelemből, lásd, ez a rongy maradt,
E kéjes mozdulat, mellyel a poharat,
Az édes poharat bús számhoz közelítem.
Ez immár züllött gesztust, először, finom ívben
Szerelmem ügyeskedte, mohó és mégis félénk
Szerelmem - ó, e részeg percben is érzem én még;
A kedvesem kezét emeltem ily szelíden...
Ó, lendülj most szilajjá, érzelgős mozdulat!
Mit görbülsz ajkamig ily sunyin a pohárral?
Fáradt, rekedt torkomba most ürmöt öntenél...
Lendülj ki duhajul, csattantsd a poharat
A pallóhoz! mi gondod a sok nyomoru vággyal,
Mely a szivembe rothadt, és mérgez, bár nem él...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
» Megnyugvás
Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Sóhajtás és vallástétel
Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
|
