|
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az "örök" szerelemből, lásd, ez a rongy maradt,
E kéjes mozdulat, mellyel a poharat,
Az édes poharat bús számhoz közelítem.
Ez immár züllött gesztust, először, finom ívben
Szerelmem ügyeskedte, mohó és mégis félénk
Szerelmem - ó, e részeg percben is érzem én még;
A kedvesem kezét emeltem ily szelíden...
Ó, lendülj most szilajjá, érzelgős mozdulat!
Mit görbülsz ajkamig ily sunyin a pohárral?
Fáradt, rekedt torkomba most ürmöt öntenél...
Lendülj ki duhajul, csattantsd a poharat
A pallóhoz! mi gondod a sok nyomoru vággyal,
Mely a szivembe rothadt, és mérgez, bár nem él...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
|
