|
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az "örök" szerelemből, lásd, ez a rongy maradt,
E kéjes mozdulat, mellyel a poharat,
Az édes poharat bús számhoz közelítem.
Ez immár züllött gesztust, először, finom ívben
Szerelmem ügyeskedte, mohó és mégis félénk
Szerelmem - ó, e részeg percben is érzem én még;
A kedvesem kezét emeltem ily szelíden...
Ó, lendülj most szilajjá, érzelgős mozdulat!
Mit görbülsz ajkamig ily sunyin a pohárral?
Fáradt, rekedt torkomba most ürmöt öntenél...
Lendülj ki duhajul, csattantsd a poharat
A pallóhoz! mi gondod a sok nyomoru vággyal,
Mely a szivembe rothadt, és mérgez, bár nem él...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Sóhajtás és vallástétel
Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
» Halál tavasszal
Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva...
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
|
