|
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem, talán be se gyógyul.
Ezt az egy szót feledni nem lehet.
Mint a tövis, szúrja a szivemet.
Vedd ki, rózsám, a tövist szivembül!
Áldalak egy életen keresztül.
Hogyha meg nem szabaditasz tőle:
Ez a tövis visz a temetőbe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
|
