|
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem, talán be se gyógyul.
Ezt az egy szót feledni nem lehet.
Mint a tövis, szúrja a szivemet.
Vedd ki, rózsám, a tövist szivembül!
Áldalak egy életen keresztül.
Hogyha meg nem szabaditasz tőle:
Ez a tövis visz a temetőbe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Oly meghatott...
Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
|
