|
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem, talán be se gyógyul.
Ezt az egy szót feledni nem lehet.
Mint a tövis, szúrja a szivemet.
Vedd ki, rózsám, a tövist szivembül!
Áldalak egy életen keresztül.
Hogyha meg nem szabaditasz tőle:
Ez a tövis visz a temetőbe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Oly meghatott...
Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
|
