Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem, talán be se gyógyul.
Ezt az egy szót feledni nem lehet.
Mint a tövis, szúrja a szivemet.
Vedd ki, rózsám, a tövist szivembül!
Áldalak egy életen keresztül.
Hogyha meg nem szabaditasz tőle:
Ez a tövis visz a temetőbe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kellesz nekem Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Vágyódás Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Méh-történet Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» A bús legény Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
|