|
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem, talán be se gyógyul.
Ezt az egy szót feledni nem lehet.
Mint a tövis, szúrja a szivemet.
Vedd ki, rózsám, a tövist szivembül!
Áldalak egy életen keresztül.
Hogyha meg nem szabaditasz tőle:
Ez a tövis visz a temetőbe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» Halál tavasszal
Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva...
|
