|
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem, talán be se gyógyul.
Ezt az egy szót feledni nem lehet.
Mint a tövis, szúrja a szivemet.
Vedd ki, rózsám, a tövist szivembül!
Áldalak egy életen keresztül.
Hogyha meg nem szabaditasz tőle:
Ez a tövis visz a temetőbe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Sóhajtás és vallástétel
Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
|
