|
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem, talán be se gyógyul.
Ezt az egy szót feledni nem lehet.
Mint a tövis, szúrja a szivemet.
Vedd ki, rózsám, a tövist szivembül!
Áldalak egy életen keresztül.
Hogyha meg nem szabaditasz tőle:
Ez a tövis visz a temetőbe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép lány panasza
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
|
