|
Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem, talán be se gyógyul.
Ezt az egy szót feledni nem lehet.
Mint a tövis, szúrja a szivemet.
Vedd ki, rózsám, a tövist szivembül!
Áldalak egy életen keresztül.
Hogyha meg nem szabaditasz tőle:
Ez a tövis visz a temetőbe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
|
