|
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma eltünt, el van zengve dalja,
Üde virágát nyári hő aszalja,
- Munkára int, küzdésre hí az élet.
A ló nyerít, a harc lármája éled,
Körülvesz, elborít küzdés zsivajja,
S a küzködő, - míg majd sír nem takarja -
Nyugalmat, enyhülést ritkán remélhet.
Leányka! ó ama tavasz korában
Miért kerestelek mindig hiában?
Eszmény valál, kit vágyam üldözött;
Most megjelensz, szívemmel játszva játszol,
Föl-fölmerülsz s megint eltünni látszol
E zajgó életáradat között.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rotondi éjszaka
Éjfél. A Rotond méhe tágul!
Ki zörög még a...
» Oly meghatott...
Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Eladó a hajó
Eladó a hajó,
Szakadt kötelekkel, tört...
» Megnyugvás
Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
|
