|
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma eltünt, el van zengve dalja,
Üde virágát nyári hő aszalja,
- Munkára int, küzdésre hí az élet.
A ló nyerít, a harc lármája éled,
Körülvesz, elborít küzdés zsivajja,
S a küzködő, - míg majd sír nem takarja -
Nyugalmat, enyhülést ritkán remélhet.
Leányka! ó ama tavasz korában
Miért kerestelek mindig hiában?
Eszmény valál, kit vágyam üldözött;
Most megjelensz, szívemmel játszva játszol,
Föl-fölmerülsz s megint eltünni látszol
E zajgó életáradat között.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Eladó a hajó
Eladó a hajó,
Szakadt kötelekkel, tört...
|
