Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma eltünt, el van zengve dalja,
Üde virágát nyári hő aszalja,
- Munkára int, küzdésre hí az élet.
A ló nyerít, a harc lármája éled,
Körülvesz, elborít küzdés zsivajja,
S a küzködő, - míg majd sír nem takarja -
Nyugalmat, enyhülést ritkán remélhet.
Leányka! ó ama tavasz korában
Miért kerestelek mindig hiában?
Eszmény valál, kit vágyam üldözött;
Most megjelensz, szívemmel játszva játszol,
Föl-fölmerülsz s megint eltünni látszol
E zajgó életáradat között.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az a tűzcsók z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Méh-történet Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Várás Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger? Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Álomban enyém vagy A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Vendég a szobámban Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
|