|
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma eltünt, el van zengve dalja,
Üde virágát nyári hő aszalja,
- Munkára int, küzdésre hí az élet.
A ló nyerít, a harc lármája éled,
Körülvesz, elborít küzdés zsivajja,
S a küzködő, - míg majd sír nem takarja -
Nyugalmat, enyhülést ritkán remélhet.
Leányka! ó ama tavasz korában
Miért kerestelek mindig hiában?
Eszmény valál, kit vágyam üldözött;
Most megjelensz, szívemmel játszva játszol,
Föl-fölmerülsz s megint eltünni látszol
E zajgó életáradat között.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Látom a szemed
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
|
