|
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma eltünt, el van zengve dalja,
Üde virágát nyári hő aszalja,
- Munkára int, küzdésre hí az élet.
A ló nyerít, a harc lármája éled,
Körülvesz, elborít küzdés zsivajja,
S a küzködő, - míg majd sír nem takarja -
Nyugalmat, enyhülést ritkán remélhet.
Leányka! ó ama tavasz korában
Miért kerestelek mindig hiában?
Eszmény valál, kit vágyam üldözött;
Most megjelensz, szívemmel játszva játszol,
Föl-fölmerülsz s megint eltünni látszol
E zajgó életáradat között.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
|
