|
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma eltünt, el van zengve dalja,
Üde virágát nyári hő aszalja,
- Munkára int, küzdésre hí az élet.
A ló nyerít, a harc lármája éled,
Körülvesz, elborít küzdés zsivajja,
S a küzködő, - míg majd sír nem takarja -
Nyugalmat, enyhülést ritkán remélhet.
Leányka! ó ama tavasz korában
Miért kerestelek mindig hiában?
Eszmény valál, kit vágyam üldözött;
Most megjelensz, szívemmel játszva játszol,
Föl-fölmerülsz s megint eltünni látszol
E zajgó életáradat között.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
|
