|
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma eltünt, el van zengve dalja,
Üde virágát nyári hő aszalja,
- Munkára int, küzdésre hí az élet.
A ló nyerít, a harc lármája éled,
Körülvesz, elborít küzdés zsivajja,
S a küzködő, - míg majd sír nem takarja -
Nyugalmat, enyhülést ritkán remélhet.
Leányka! ó ama tavasz korában
Miért kerestelek mindig hiában?
Eszmény valál, kit vágyam üldözött;
Most megjelensz, szívemmel játszva játszol,
Föl-fölmerülsz s megint eltünni látszol
E zajgó életáradat között.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Oly meghatott...
Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Őzike
Volt énnekem egykor egy őzikém,
Legelve...
|
