|
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott rád, óh, nagyon érzem
S itt búsulok a jégverésen,
Holott csak egy szó nem talált meg,
Én asszonyom, ibolya-vetésem,
Egy szó, kit más nem mondhat senki.
Pedig a neved sem menthetted ki
Szavaim nyári viharából
S messzi villámokként cikkáztak
Mégis a szavaim és fáztak
Egy szóba állni s csapni elébed.
Ez az egyetlen villám a vétek,
Minden és minden-rontó semmi:
Féltem, hogy valaha is tudjad,
Milyen egy és jó tudnék lenni
Túl a nyáron és jégverésen
S jaj, ez az egy szó nem csapott le,
Én asszonyom, bús ibolya-vetésem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
|
