Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott rád, óh, nagyon érzem
S itt búsulok a jégverésen,
Holott csak egy szó nem talált meg,
Én asszonyom, ibolya-vetésem,
Egy szó, kit más nem mondhat senki.
Pedig a neved sem menthetted ki
Szavaim nyári viharából
S messzi villámokként cikkáztak
Mégis a szavaim és fáztak
Egy szóba állni s csapni elébed.
Ez az egyetlen villám a vétek,
Minden és minden-rontó semmi:
Féltem, hogy valaha is tudjad,
Milyen egy és jó tudnék lenni
Túl a nyáron és jégverésen
S jaj, ez az egy szó nem csapott le,
Én asszonyom, bús ibolya-vetésem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hol vagy? A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Mancihoz A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Amíg hajad aranyával hiába Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Távolból Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Talán A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Megnyugvás Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Várás Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Chloé bús estvéje Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Egy szó Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
|