Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott rád, óh, nagyon érzem
S itt búsulok a jégverésen,
Holott csak egy szó nem talált meg,
Én asszonyom, ibolya-vetésem,
Egy szó, kit más nem mondhat senki.
Pedig a neved sem menthetted ki
Szavaim nyári viharából
S messzi villámokként cikkáztak
Mégis a szavaim és fáztak
Egy szóba állni s csapni elébed.
Ez az egyetlen villám a vétek,
Minden és minden-rontó semmi:
Féltem, hogy valaha is tudjad,
Milyen egy és jó tudnék lenni
Túl a nyáron és jégverésen
S jaj, ez az egy szó nem csapott le,
Én asszonyom, bús ibolya-vetésem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álmok szőnyegén Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» Annabál Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Kisasszony A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Gondolsz-e rám? Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
» Ki vagy? Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Coronatio Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Szeretnélek még egyszer látni... Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger? Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Marihoz Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
|