|
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott rád, óh, nagyon érzem
S itt búsulok a jégverésen,
Holott csak egy szó nem talált meg,
Én asszonyom, ibolya-vetésem,
Egy szó, kit más nem mondhat senki.
Pedig a neved sem menthetted ki
Szavaim nyári viharából
S messzi villámokként cikkáztak
Mégis a szavaim és fáztak
Egy szóba állni s csapni elébed.
Ez az egyetlen villám a vétek,
Minden és minden-rontó semmi:
Féltem, hogy valaha is tudjad,
Milyen egy és jó tudnék lenni
Túl a nyáron és jégverésen
S jaj, ez az egy szó nem csapott le,
Én asszonyom, bús ibolya-vetésem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Barcarolle
A tengeren mily tiszta fénnyel
Csillan az édes...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
» Gondolsz-e rám?
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
|
