|
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott rád, óh, nagyon érzem
S itt búsulok a jégverésen,
Holott csak egy szó nem talált meg,
Én asszonyom, ibolya-vetésem,
Egy szó, kit más nem mondhat senki.
Pedig a neved sem menthetted ki
Szavaim nyári viharából
S messzi villámokként cikkáztak
Mégis a szavaim és fáztak
Egy szóba állni s csapni elébed.
Ez az egyetlen villám a vétek,
Minden és minden-rontó semmi:
Féltem, hogy valaha is tudjad,
Milyen egy és jó tudnék lenni
Túl a nyáron és jégverésen
S jaj, ez az egy szó nem csapott le,
Én asszonyom, bús ibolya-vetésem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Oly meghatott...
Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
|
