|
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál meg nekem,
Minden tetszelgő ábrándoknál
Igazabb jóm, egyetlenem.
Itt állok, gondtól borítottan,
Életem komor alkonyán, -
Virágot, fényt csak te adsz nékem,
Én csillagom, én rózsafám!
Mit a hírnév! mit a dicsőség!
A tömeg tapsol s elfeled.
Búban, nyomorban nincs veled más,
Csak az a szív, mely hűn szeret.
Nyomom veszhet a sivatagban,
Borulhat éjek-éje rám -
Örökre élek szerelmedben,
Én csillagom, én rózsafám!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Mindig csak Neked
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
» Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne...
|
