|
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál meg nekem,
Minden tetszelgő ábrándoknál
Igazabb jóm, egyetlenem.
Itt állok, gondtól borítottan,
Életem komor alkonyán, -
Virágot, fényt csak te adsz nékem,
Én csillagom, én rózsafám!
Mit a hírnév! mit a dicsőség!
A tömeg tapsol s elfeled.
Búban, nyomorban nincs veled más,
Csak az a szív, mely hűn szeret.
Nyomom veszhet a sivatagban,
Borulhat éjek-éje rám -
Örökre élek szerelmedben,
Én csillagom, én rózsafám!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Szivedet Isten segitse
Szivedet Isten belátáshoz
Százszor segítse:
Egy...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» Egyszerű dal
Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A...
|
