|
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál meg nekem,
Minden tetszelgő ábrándoknál
Igazabb jóm, egyetlenem.
Itt állok, gondtól borítottan,
Életem komor alkonyán, -
Virágot, fényt csak te adsz nékem,
Én csillagom, én rózsafám!
Mit a hírnév! mit a dicsőség!
A tömeg tapsol s elfeled.
Búban, nyomorban nincs veled más,
Csak az a szív, mely hűn szeret.
Nyomom veszhet a sivatagban,
Borulhat éjek-éje rám -
Örökre élek szerelmedben,
Én csillagom, én rózsafám!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes varázs
Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Rége...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
» Pillanatok
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» 33
És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba,...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
|
