|
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál meg nekem,
Minden tetszelgő ábrándoknál
Igazabb jóm, egyetlenem.
Itt állok, gondtól borítottan,
Életem komor alkonyán, -
Virágot, fényt csak te adsz nékem,
Én csillagom, én rózsafám!
Mit a hírnév! mit a dicsőség!
A tömeg tapsol s elfeled.
Búban, nyomorban nincs veled más,
Csak az a szív, mely hűn szeret.
Nyomom veszhet a sivatagban,
Borulhat éjek-éje rám -
Örökre élek szerelmedben,
Én csillagom, én rózsafám!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
» Egy napig éltek...
Egy napig éltek szép virágaid.
A szem...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» S ha ág dobol az üvegen…
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a...
» Mindig csak Neked
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
» Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
|
