|
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál meg nekem,
Minden tetszelgő ábrándoknál
Igazabb jóm, egyetlenem.
Itt állok, gondtól borítottan,
Életem komor alkonyán, -
Virágot, fényt csak te adsz nékem,
Én csillagom, én rózsafám!
Mit a hírnév! mit a dicsőség!
A tömeg tapsol s elfeled.
Búban, nyomorban nincs veled más,
Csak az a szív, mely hűn szeret.
Nyomom veszhet a sivatagban,
Borulhat éjek-éje rám -
Örökre élek szerelmedben,
Én csillagom, én rózsafám!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
|
