|
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál meg nekem,
Minden tetszelgő ábrándoknál
Igazabb jóm, egyetlenem.
Itt állok, gondtól borítottan,
Életem komor alkonyán, -
Virágot, fényt csak te adsz nékem,
Én csillagom, én rózsafám!
Mit a hírnév! mit a dicsőség!
A tömeg tapsol s elfeled.
Búban, nyomorban nincs veled más,
Csak az a szív, mely hűn szeret.
Nyomom veszhet a sivatagban,
Borulhat éjek-éje rám -
Örökre élek szerelmedben,
Én csillagom, én rózsafám!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» Nézz, Drágám, Kincseimre
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú...
» Egy büszke várkisasszony lovas képéhez
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod,...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» S ha ág dobol az üvegen…
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
|
