|
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál meg nekem,
Minden tetszelgő ábrándoknál
Igazabb jóm, egyetlenem.
Itt állok, gondtól borítottan,
Életem komor alkonyán, -
Virágot, fényt csak te adsz nékem,
Én csillagom, én rózsafám!
Mit a hírnév! mit a dicsőség!
A tömeg tapsol s elfeled.
Búban, nyomorban nincs veled más,
Csak az a szív, mely hűn szeret.
Nyomom veszhet a sivatagban,
Borulhat éjek-éje rám -
Örökre élek szerelmedben,
Én csillagom, én rózsafám!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» Csak azért se
Csak azért se', csak azért se',
Nem szeretlek,...
» Ketten ültek...
Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
|
