|
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az unalom,
Sok-biroknak e dühös láza,
Száz iramú, vad utamon.
Szeretők és cimborák hulltak,
Vesztek mellőlem sorba ki,
De nem tudtak eloltani
Száz életet oltó fuvalmak.
Lendületek és szünetek,
Tivornyák, villámlások, lármák
Vakok voltak és süketek.
Nem volt soha oda-adásom,
Valaki féltően fogott:
Nem indultál, nem jöhettél még
S valójában nem lobogott
Életem még a poklokban sem
És eltemettek százszor is
És száz életből vígan tör ki
Egy teljes élet, mámor is.
Ujságos ízével a vágynak
Pirulón és reszketegen
Hajtom megérkezett, megérett,
Drága öledbe a fejem.
És mégis megvártalak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Férfi sorsa
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors...
» Ágról ágra…
Ágról ágra száll a’ méhe,
Mindenütt mézet...
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Egyszerű dal
Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A...
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
» Pillanatok
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de...
» Minden levél
Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál,...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
|
