A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors nagyon elágazik.
Közel, távol, mélységbe, magasságba
Szertefuttatja gyökérszálait.
Fülledt közelen, szellős messzeségen,
Bús mélységen, zord magasságon át:
Mindenki úgy, ahogy neki kimérték,
Ragadja meg a sorsa fonalát.
Az egyik fonál Lédához vezet:
Tűz, vér, piros kéj, fekete halál.
A másik végén szemérmes leányka,
Aranyhajú jövendő anyja áll.
Kerül, fordul a harmadik fonál,
S végül csak a hiú Évához ér,
Akivel csupán játszani lehet,
S aki játszik a játék kedviér'.
Futnak még száz irányba fonalak,
Minden fonál végén egy nőalak,
S mintha mind egy sors változata lenne.
De én rejtettebb kútfőre akadtam,
Szerelem útját hogy elhagyogattam:
Én, én a Testvért fedeztem fel benne.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magányosan Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Ártatlanul Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Imádság Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Minden levél Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál,...
» Csak egy... Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Szerelmes vers Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos...
» Ágról ágra… Ágról ágra száll a’ méhe,
Mindenütt mézet...
» Szerelmes vers A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Nem múlik el a szerelem Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Lány-szerelem Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
» A sok ábrándból... A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Hajnali hársak Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs...
|