|
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors nagyon elágazik.
Közel, távol, mélységbe, magasságba
Szertefuttatja gyökérszálait.
Fülledt közelen, szellős messzeségen,
Bús mélységen, zord magasságon át:
Mindenki úgy, ahogy neki kimérték,
Ragadja meg a sorsa fonalát.
Az egyik fonál Lédához vezet:
Tűz, vér, piros kéj, fekete halál.
A másik végén szemérmes leányka,
Aranyhajú jövendő anyja áll.
Kerül, fordul a harmadik fonál,
S végül csak a hiú Évához ér,
Akivel csupán játszani lehet,
S aki játszik a játék kedviér'.
Futnak még száz irányba fonalak,
Minden fonál végén egy nőalak,
S mintha mind egy sors változata lenne.
De én rejtettebb kútfőre akadtam,
Szerelem útját hogy elhagyogattam:
Én, én a Testvért fedeztem fel benne.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A türelem bilincse
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
» Ágról ágra…
Ágról ágra száll a’ méhe,
Mindenütt mézet...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» Csak azért se
Csak azért se', csak azért se',
Nem szeretlek,...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» Ketten ültek...
Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
|
