|
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors nagyon elágazik.
Közel, távol, mélységbe, magasságba
Szertefuttatja gyökérszálait.
Fülledt közelen, szellős messzeségen,
Bús mélységen, zord magasságon át:
Mindenki úgy, ahogy neki kimérték,
Ragadja meg a sorsa fonalát.
Az egyik fonál Lédához vezet:
Tűz, vér, piros kéj, fekete halál.
A másik végén szemérmes leányka,
Aranyhajú jövendő anyja áll.
Kerül, fordul a harmadik fonál,
S végül csak a hiú Évához ér,
Akivel csupán játszani lehet,
S aki játszik a játék kedviér'.
Futnak még száz irányba fonalak,
Minden fonál végén egy nőalak,
S mintha mind egy sors változata lenne.
De én rejtettebb kútfőre akadtam,
Szerelem útját hogy elhagyogattam:
Én, én a Testvért fedeztem fel benne.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Csak azért se
Csak azért se', csak azért se',
Nem szeretlek,...
» Szerelmes vers
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Szerelmes varázs
Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Rége...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
|
