|
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors nagyon elágazik.
Közel, távol, mélységbe, magasságba
Szertefuttatja gyökérszálait.
Fülledt közelen, szellős messzeségen,
Bús mélységen, zord magasságon át:
Mindenki úgy, ahogy neki kimérték,
Ragadja meg a sorsa fonalát.
Az egyik fonál Lédához vezet:
Tűz, vér, piros kéj, fekete halál.
A másik végén szemérmes leányka,
Aranyhajú jövendő anyja áll.
Kerül, fordul a harmadik fonál,
S végül csak a hiú Évához ér,
Akivel csupán játszani lehet,
S aki játszik a játék kedviér'.
Futnak még száz irányba fonalak,
Minden fonál végén egy nőalak,
S mintha mind egy sors változata lenne.
De én rejtettebb kútfőre akadtam,
Szerelem útját hogy elhagyogattam:
Én, én a Testvért fedeztem fel benne.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Örökre
Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
» Szerelmes varázs
Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Rége...
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
|
