|
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived rokkáján aranyszálak nőnek.
Himezd ki arcát sejtelmes jövőnek.
A boldogság ezüst falához érni,
Nem nézni vissza meddő, könnyes rögre,
Csak élni, lázban együtt, mindörökre.
Meséd, ha véget ér s az aranyszálak
Ősz alkonyán halott-fakóra válnak,
Elmulni velük ne kivánkozz!
Tovább szövöm a csonka halk meséket
Örökre élni elvezetlek téged:
A boldogság ezüst falához.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
» Nézz, Drágám, Kincseimre
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
|
