|
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived rokkáján aranyszálak nőnek.
Himezd ki arcát sejtelmes jövőnek.
A boldogság ezüst falához érni,
Nem nézni vissza meddő, könnyes rögre,
Csak élni, lázban együtt, mindörökre.
Meséd, ha véget ér s az aranyszálak
Ősz alkonyán halott-fakóra válnak,
Elmulni velük ne kivánkozz!
Tovább szövöm a csonka halk meséket
Örökre élni elvezetlek téged:
A boldogság ezüst falához.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» Szivedet Isten segitse
Szivedet Isten belátáshoz
Százszor segítse:
Egy...
» Egy büszke várkisasszony lovas képéhez
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod,...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
|
