|
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived rokkáján aranyszálak nőnek.
Himezd ki arcát sejtelmes jövőnek.
A boldogság ezüst falához érni,
Nem nézni vissza meddő, könnyes rögre,
Csak élni, lázban együtt, mindörökre.
Meséd, ha véget ér s az aranyszálak
Ősz alkonyán halott-fakóra válnak,
Elmulni velük ne kivánkozz!
Tovább szövöm a csonka halk meséket
Örökre élni elvezetlek téged:
A boldogság ezüst falához.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne...
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Nézz, Drágám, Kincseimre
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
|
