|
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne érintse? Hogyan emeljem át
más tárgyakat érinteni feletted?
Bár lelnék néki néma rejteket,
hol párjaként valami Elveszettnek
idegen csöndbe zárnám, mely tovább
nem rezdül, hogyha mélyeid rezegnek.
Mégis, mi minket ér, egybefogó
egy mozdulattal ér, mint a vonó,
mikor két húron egy hangot zenéltet.
Mily hangszerre vagyunk feszítve ketten?
Mily hang vagyunk mily játékos kezekben?
Ó édes ének.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
» S ha ág dobol az üvegen…
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
|
