Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne érintse? Hogyan emeljem át
más tárgyakat érinteni feletted?
Bár lelnék néki néma rejteket,
hol párjaként valami Elveszettnek
idegen csöndbe zárnám, mely tovább
nem rezdül, hogyha mélyeid rezegnek.
Mégis, mi minket ér, egybefogó
egy mozdulattal ér, mint a vonó,
mikor két húron egy hangot zenéltet.
Mily hangszerre vagyunk feszítve ketten?
Mily hang vagyunk mily játékos kezekben?
Ó édes ének.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» A türelem bilincse Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
» Várj Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Dicséret Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Nézz, Drágám, Kincseimre Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú...
» Örökre Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
|