|
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs ebben semmi meglepő,
de engem meglepett, hogy nem hiányzol.
Május vége felé járt az idő,
s mintha először ébredne a város,
a semmiből csak most keletkezett.
Félálomban nyújtóztak a házak,
az utcák egymást kereső kezek.
Elsápadt az ég. Nem szürkült, egyre kékült.
A búcsúzó tavasz sétált a karcsú nyárral.
A Duna felől jött. Akácillatot,
s kábító hársat hozva hajában.
Arcodra fújtam e kora nyári széllel.
Mélyen beszívtad a hajnali párát.
Elmosolyodtál. Betakartalak.
Álmodban megsimogattad a párnát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ágról ágra…
Ágról ágra száll a’ méhe,
Mindenütt mézet...
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
» Mindig csak Neked
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Kötődés
Magamban hordom a szívedet,
a szívemben...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
|
