|
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs ebben semmi meglepő,
de engem meglepett, hogy nem hiányzol.
Május vége felé járt az idő,
s mintha először ébredne a város,
a semmiből csak most keletkezett.
Félálomban nyújtóztak a házak,
az utcák egymást kereső kezek.
Elsápadt az ég. Nem szürkült, egyre kékült.
A búcsúzó tavasz sétált a karcsú nyárral.
A Duna felől jött. Akácillatot,
s kábító hársat hozva hajában.
Arcodra fújtam e kora nyári széllel.
Mélyen beszívtad a hajnali párát.
Elmosolyodtál. Betakartalak.
Álmodban megsimogattad a párnát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» Egyszerű dal
Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
|
