|
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs ebben semmi meglepő,
de engem meglepett, hogy nem hiányzol.
Május vége felé járt az idő,
s mintha először ébredne a város,
a semmiből csak most keletkezett.
Félálomban nyújtóztak a házak,
az utcák egymást kereső kezek.
Elsápadt az ég. Nem szürkült, egyre kékült.
A búcsúzó tavasz sétált a karcsú nyárral.
A Duna felől jött. Akácillatot,
s kábító hársat hozva hajában.
Arcodra fújtam e kora nyári széllel.
Mélyen beszívtad a hajnali párát.
Elmosolyodtál. Betakartalak.
Álmodban megsimogattad a párnát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» S ha ág dobol az üvegen…
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Egy napig éltek...
Egy napig éltek szép virágaid.
A szem...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
|
