|
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs ebben semmi meglepő,
de engem meglepett, hogy nem hiányzol.
Május vége felé járt az idő,
s mintha először ébredne a város,
a semmiből csak most keletkezett.
Félálomban nyújtóztak a házak,
az utcák egymást kereső kezek.
Elsápadt az ég. Nem szürkült, egyre kékült.
A búcsúzó tavasz sétált a karcsú nyárral.
A Duna felől jött. Akácillatot,
s kábító hársat hozva hajában.
Arcodra fújtam e kora nyári széllel.
Mélyen beszívtad a hajnali párát.
Elmosolyodtál. Betakartalak.
Álmodban megsimogattad a párnát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes varázs
Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Rége...
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
» Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Pillanatok
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de...
» Mindig csak Neked
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
|
