|
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs ebben semmi meglepő,
de engem meglepett, hogy nem hiányzol.
Május vége felé járt az idő,
s mintha először ébredne a város,
a semmiből csak most keletkezett.
Félálomban nyújtóztak a házak,
az utcák egymást kereső kezek.
Elsápadt az ég. Nem szürkült, egyre kékült.
A búcsúzó tavasz sétált a karcsú nyárral.
A Duna felől jött. Akácillatot,
s kábító hársat hozva hajában.
Arcodra fújtam e kora nyári széllel.
Mélyen beszívtad a hajnali párát.
Elmosolyodtál. Betakartalak.
Álmodban megsimogattad a párnát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Szerelmes vers
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos...
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
|
