|
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s babonásabb...
Ragyogj, ragyogj hát, alkonyunk,
Végső szerelmünk fénye, áradj!
Az ég felére árny tapad,
Csupán Nyugat felé dereng az égbolt, -
Maradj, maradj még, esti nap,
Ne múljon el minden, mi szép volt!
Bár vérünk lanyhul szüntelen,
A szívünk éppen úgy szeret még...
Ó te, utolsó szerelem,
Te mámor és reménytelenség!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» Ketten ültek...
Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
» Férfi sorsa
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors...
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
|
