|
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s babonásabb...
Ragyogj, ragyogj hát, alkonyunk,
Végső szerelmünk fénye, áradj!
Az ég felére árny tapad,
Csupán Nyugat felé dereng az égbolt, -
Maradj, maradj még, esti nap,
Ne múljon el minden, mi szép volt!
Bár vérünk lanyhul szüntelen,
A szívünk éppen úgy szeret még...
Ó te, utolsó szerelem,
Te mámor és reménytelenség!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» 33
És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba,...
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
» Kötődés
Magamban hordom a szívedet,
a szívemben...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Örökre
Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Hajnali hársak
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
|
