|
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s babonásabb...
Ragyogj, ragyogj hát, alkonyunk,
Végső szerelmünk fénye, áradj!
Az ég felére árny tapad,
Csupán Nyugat felé dereng az égbolt, -
Maradj, maradj még, esti nap,
Ne múljon el minden, mi szép volt!
Bár vérünk lanyhul szüntelen,
A szívünk éppen úgy szeret még...
Ó te, utolsó szerelem,
Te mámor és reménytelenség!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
» Egyszerű dal
Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A...
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Kötődés
Magamban hordom a szívedet,
a szívemben...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
|
