|
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s babonásabb...
Ragyogj, ragyogj hát, alkonyunk,
Végső szerelmünk fénye, áradj!
Az ég felére árny tapad,
Csupán Nyugat felé dereng az égbolt, -
Maradj, maradj még, esti nap,
Ne múljon el minden, mi szép volt!
Bár vérünk lanyhul szüntelen,
A szívünk éppen úgy szeret még...
Ó te, utolsó szerelem,
Te mámor és reménytelenség!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
» Holtig szeretlek
Holtig szeretlek
Téged, angyalom,
Mit érted...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Hajnali hársak
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
|
