|
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s babonásabb...
Ragyogj, ragyogj hát, alkonyunk,
Végső szerelmünk fénye, áradj!
Az ég felére árny tapad,
Csupán Nyugat felé dereng az égbolt, -
Maradj, maradj még, esti nap,
Ne múljon el minden, mi szép volt!
Bár vérünk lanyhul szüntelen,
A szívünk éppen úgy szeret még...
Ó te, utolsó szerelem,
Te mámor és reménytelenség!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Férfi sorsa
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» S ha ág dobol az üvegen…
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» Egy büszke várkisasszony lovas képéhez
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod,...
» Csak azért se
Csak azért se', csak azért se',
Nem szeretlek,...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» A türelem bilincse
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
|
