|
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s babonásabb...
Ragyogj, ragyogj hát, alkonyunk,
Végső szerelmünk fénye, áradj!
Az ég felére árny tapad,
Csupán Nyugat felé dereng az égbolt, -
Maradj, maradj még, esti nap,
Ne múljon el minden, mi szép volt!
Bár vérünk lanyhul szüntelen,
A szívünk éppen úgy szeret még...
Ó te, utolsó szerelem,
Te mámor és reménytelenség!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» S ha ág dobol az üvegen…
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a...
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Hajnali hársak
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
» Minden levél
Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál,...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
|
