|
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani mennyire boldog vagyok,
éjjel volt, hirtelen elállt az eső, kacagtak a friss illatok
kettesben mentünk a fák közt az úton percekre boldogok.
Aludni sem hagyott örömem éjjel, nevetve gondoltam rád,
megszűnt a rettegés, gyanú és vágyódás, megszűnt a rabszolgaság,
szeretlek, mégis a magamé vagyok, most szabadon gondolok rád.
Bízhatok magamban, biztosan ringanak napjaim felém megint,
haragod nem halál s üdvözülhetek a magam törvénye szerint!
Hajnalok, nappalok vágytalan derűje s csillagok nyugalma int.
Mert tudom ha engednék, nem lenne csókodból sohasem, sohasem elég,
örvénylő keringés, kábulás, zuhanás, nem bánnám hogyha az ég
naprendszerei bomolva keringnek és itt a szörnyű vég.
S a nyújtózó fák közt megéreztem hirtelen: szabad-szabad vagyok,
énekeltek a csendben a cseppek s a bolondul friss illatok -
sohsem szerettelek annyira még mint most, hogy szabad vagyok!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Minden levél
Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál,...
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
|
