|
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani mennyire boldog vagyok,
éjjel volt, hirtelen elállt az eső, kacagtak a friss illatok
kettesben mentünk a fák közt az úton percekre boldogok.
Aludni sem hagyott örömem éjjel, nevetve gondoltam rád,
megszűnt a rettegés, gyanú és vágyódás, megszűnt a rabszolgaság,
szeretlek, mégis a magamé vagyok, most szabadon gondolok rád.
Bízhatok magamban, biztosan ringanak napjaim felém megint,
haragod nem halál s üdvözülhetek a magam törvénye szerint!
Hajnalok, nappalok vágytalan derűje s csillagok nyugalma int.
Mert tudom ha engednék, nem lenne csókodból sohasem, sohasem elég,
örvénylő keringés, kábulás, zuhanás, nem bánnám hogyha az ég
naprendszerei bomolva keringnek és itt a szörnyű vég.
S a nyújtózó fák közt megéreztem hirtelen: szabad-szabad vagyok,
énekeltek a csendben a cseppek s a bolondul friss illatok -
sohsem szerettelek annyira még mint most, hogy szabad vagyok!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Holtig szeretlek
Holtig szeretlek
Téged, angyalom,
Mit érted...
» 33
És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba,...
» Szivedet Isten segitse
Szivedet Isten belátáshoz
Százszor segítse:
Egy...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Ágról ágra…
Ágról ágra száll a’ méhe,
Mindenütt mézet...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
|
