|
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos sziklaszakadék peremén!
Nem én: a szigorú sors mondja ezt.
Mely hozzám ragaszt és el nem ereszt.
Születtél - s utamba vetett a por.
Most már a szél is karomba sodor.
Férfi csak így tehet, hogyha erős!
Igy tesz majd az utód. Igy tett az ős.
A kar mind bezárul: arra való!
Ha jő a férfi, az asszonyfaló!
Viszlek, ha jössz. Ha nem: megyek veled.
Rejtsd el a szívembe szégyenedet.
Tiéd a férfi. A szégyen enyém,
ha elejtlek a sziklaszakadék peremén...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» Pillanatok
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de...
» Nézz, Drágám, Kincseimre
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Mindig csak Neked
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
|
