|
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos sziklaszakadék peremén!
Nem én: a szigorú sors mondja ezt.
Mely hozzám ragaszt és el nem ereszt.
Születtél - s utamba vetett a por.
Most már a szél is karomba sodor.
Férfi csak így tehet, hogyha erős!
Igy tesz majd az utód. Igy tett az ős.
A kar mind bezárul: arra való!
Ha jő a férfi, az asszonyfaló!
Viszlek, ha jössz. Ha nem: megyek veled.
Rejtsd el a szívembe szégyenedet.
Tiéd a férfi. A szégyen enyém,
ha elejtlek a sziklaszakadék peremén...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
|
