|
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos sziklaszakadék peremén!
Nem én: a szigorú sors mondja ezt.
Mely hozzám ragaszt és el nem ereszt.
Születtél - s utamba vetett a por.
Most már a szél is karomba sodor.
Férfi csak így tehet, hogyha erős!
Igy tesz majd az utód. Igy tett az ős.
A kar mind bezárul: arra való!
Ha jő a férfi, az asszonyfaló!
Viszlek, ha jössz. Ha nem: megyek veled.
Rejtsd el a szívembe szégyenedet.
Tiéd a férfi. A szégyen enyém,
ha elejtlek a sziklaszakadék peremén...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ágról ágra…
Ágról ágra száll a’ méhe,
Mindenütt mézet...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
|
