|
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos sziklaszakadék peremén!
Nem én: a szigorú sors mondja ezt.
Mely hozzám ragaszt és el nem ereszt.
Születtél - s utamba vetett a por.
Most már a szél is karomba sodor.
Férfi csak így tehet, hogyha erős!
Igy tesz majd az utód. Igy tett az ős.
A kar mind bezárul: arra való!
Ha jő a férfi, az asszonyfaló!
Viszlek, ha jössz. Ha nem: megyek veled.
Rejtsd el a szívembe szégyenedet.
Tiéd a férfi. A szégyen enyém,
ha elejtlek a sziklaszakadék peremén...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» S ha ág dobol az üvegen…
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a...
» Elmúlt a nyár...
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz...
És messze még a...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Egy büszke várkisasszony lovas képéhez
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod,...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne...
|
