Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra betakarlak!
együtt leszünk nagy hó alatt;
jövök, még szeretni akarlak.
Hozzád présel az áldott súly,
elérlek, soha közelebben:
csontomig érő remegés
átjár mint ifjú közeledben.
Megvársz? Csontszámmal megcsókollak,
csontkezem kezedre tapadhat
csontkarom karodba karolhat
szeretlek, szeretni akarlak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csend Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Bántani én nem akarlak Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» Arany és kék szavakkal Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» Zsóknak Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Kedvesemhez Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» Mentség Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
|