|
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra betakarlak!
együtt leszünk nagy hó alatt;
jövök, még szeretni akarlak.
Hozzád présel az áldott súly,
elérlek, soha közelebben:
csontomig érő remegés
átjár mint ifjú közeledben.
Megvársz? Csontszámmal megcsókollak,
csontkezem kezedre tapadhat
csontkarom karodba karolhat
szeretlek, szeretni akarlak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
|
