|
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra betakarlak!
együtt leszünk nagy hó alatt;
jövök, még szeretni akarlak.
Hozzád présel az áldott súly,
elérlek, soha közelebben:
csontomig érő remegés
átjár mint ifjú közeledben.
Megvársz? Csontszámmal megcsókollak,
csontkezem kezedre tapadhat
csontkarom karodba karolhat
szeretlek, szeretni akarlak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ketten ültek...
Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
» Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
|
