|
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra betakarlak!
együtt leszünk nagy hó alatt;
jövök, még szeretni akarlak.
Hozzád présel az áldott súly,
elérlek, soha közelebben:
csontomig érő remegés
átjár mint ifjú közeledben.
Megvársz? Csontszámmal megcsókollak,
csontkezem kezedre tapadhat
csontkarom karodba karolhat
szeretlek, szeretni akarlak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
|
